Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Előszó helyett. Költészet és korszerűség

è% Mi találtatik, tudja mind a lélek, mint naphoz a földet vagy szájhoz a szájt, úgy kötnek engem ma már az évek: fákról hulló, szomjas látomás, a magába bukó tisztaság, s a szél, a messzi szél belső tengerről, szívről érkező. (Emelje könnyű szél) József Attilához írt versében a magát pogánynak nevező költő a gyermeki hit őszinteségét vállalva, szinte az üdvösséggel jegyzi el magát : Én úgy tudok hinni, mint a gyermek, mint boldog, akit szépsége igáz, én úgy tudok hinni, mint gyermek, és nem hiszem, hogy istent marja láz. És mivel a szocialista irodalom a kor nyelvén beszél, ezért vállalnia kell a művészet megújításának nemes feladatát is. Magától értetődő hát, ha költészetünk mai szintézisében megtaláljuk a különböző szemléleti és stílusjegyekkel rendelkező alkotókat éppúgy, mint a kísérletezőket, a hagyományépítés új lehetőségeit keresőket. Nemcsak a csehszlovákiai magyar költészetre, hanem a líra egészére érvényes, hogy a kor tartalmi-formai átalakulásának jellemző vonásai a legmarkánsabban éppen ebben a műfajban fedezhetők fel. Az újítás feladatában egyébként becsülettel helytállnak azok is, akik az indítás nehezét vállalták. Rohamosan változó korunk számukra is új és új terepet kínált. A kor- és világszemlélet éppúgy, mint a fellépő nemzedékek fejlődést segítő, lendítő igyekezete is kétségtelenül ösztönzőleg hatott a magasabb mércék s tágabb horizontok keresésében. A megjelent verskötetek (Ozsvald, Bábi, Dénes) évről évre többletről, gazdagodásról adtak számot. Persze időről időre a kritika dolga, hogy seregszemlét tartson irodalmunk s így líránk egésze felett is. Tudomásul véve, hogy a kritika dolga nem a felértékelő méltatás, a hasmánt hódolás, hanem az igényes mérce alkalmazása, felmutatása és számonkérése. Csak így kerülhetjük el a buktatókat, hogy a kétes divatokkal, hóbortokkal szemben ne a hódoló sznobizmus, hanem a bölcs ítélet mutassa az igazi utat, jelezve a versenyképesség új feltételeit, követelményeit. Hogy a „malmok" konkoly helyett mindig tiszta búzát őrölhessenek. Harminc év költői termése összegezésekor jogos a kérdés: hol tart ma a csehszlovákiai magyar líra, milyen csúcsokat mondhat magáénak, s egyáltalán korszerű s rangos költészetről van-e szó? 17