Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Sic itur ad astra

Parasztősök ágyékából szakadt ki, s mire hazaér, a kopott küszöbre roskad, leszottyan az üres tarisznya, kulacsa koppan, nem volt benne soha se víz, se bor, szomját keréknyom vagy tócsák vize oltotta. Az a ház is: volt - nincs, valahová a téren s időn túlra libbent, elszállt a kútgém, a karcsú jegenye is. Szegény vándor ott pihen, lásd, a semmi árnyékában, s körül a szikes mező. Ujja göcsörtös, nem ír soha naplót kalandos űrutazásról, hisz írni se tud. Vad ménes- vagy gulyaként robogj, ó, robogj el fölötte, történelem! . . . (Tízezer év árnyékában, 1964) 148