Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Előszó helyett. Költészet és korszerűség

Ä m magyarázgató szempontokat. József Attila megfogalmazásával ők már „az adott világ varázsainak mérnökei", akik nemcsak „a mindenséggel mérd magad!" kategorikus imperatívuszát hallják, hanem vállalják a kíméletlen költői szembenézésnek azt a kockázatát is, mely ugyancsak József Attila óta ismerős számunkra: nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. A Nyolcak vezéralakjaként számon tartott Tőzsér férfikort hív, férfikort idéz, s a költő igazi jussaként férfimunkát is vállal: Jussom a szóra, igazra, szépre, gyehenna-oltó hús emberségre. Szóljak halálig harcverest, bátrat, férfikor, így jöjj, vigyázlak, várlak. A líra, amely az élet teljessége, szépsége, öröme és fájdalma, náluk igénnyé magasodik. S bár a pessimizmus vádjait sem ők, sem az utánuk következő nemzedék nem kerülhette el, fellépésük jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy líránk megszabadult a frázisveszélytől, a közhelyektől, a felszínes lelkendezésektől, a jelszavakat morzsolgató pártosság imamalmaitól. Cselényi, a Nyolcak másik erőssége is a világot akarja megismerni: Felhők kacagnak az égen, e földdel én be nem érem, veszek a hátamra kopott tarisznyát, kezembe botot, és neki a nagyvilágnak! a csontjaim szikrát hánynak! Erre írta Fábry, helyeslőn: „Az ifjú költő repüljön, énekeljen, imádkozzon, ha kell, káromkodjon, de ne álljon, ne rostokoljon egy helyben, és mi ne kössük meg száguldani-muszáj lendületét!" Nem mulasztotta el azonban a ma is megszívlelendő figyelmeztetést sem: „Regionális költő világgá tárulkozása mindig adottságot, provincializmust mulaszt, de sose szabad úgy világgá rohannia, hogy vissza ne térhessen, hogy az adottsági realitást megtagadja vagy elfeledje." Sajátosnak mondható az a hangvétel is, amellyel Zs. Nagy Lajos 13