Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Vasolvasztók dala

Vasolvas^tók dala Vakít, mint alkonyatban izzó szűz havas ; folyékony, fürge mint a víz, s a láva, nyíló virág: az érc, s a tűz csodája, ó, énekel, zuhog, dalolgat már a vas ... ! Szemünket háló, testünk azbeszt öltöny óvja, ha ujjal érint, elfonnyadsz mégis, mint a lomb, s örökre elfelejted, hogy a vas mit dalolt. Lásd, elnyújtózott már, mint Mózes rézkígyója, folyik, ó, folydogál - leölt, vad sárkány vére -, mégis szelíd akár a kecskenyáj, mert hűs, konok •nyugalmát kényszeríti rá a lágy homok, mint édesanyja elvadult rossz gyermekére. Fut, folydogál a napot szégyenítő fénnyel, s mint üldözött, bukdácsoló aranyhalak, úszkálgat, fut színén a bujdosó salak. Ússzon is, fusson is: nekünk a tiszta fém kell. . .! (Vándormadár, I960) 138