Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Előszó helyett. Költészet és korszerűség

Ä hallgatnak, s hónapoknak kellett eltelniük, míg iaz extra pátriám, extra mundum görcse oldódni kezdett, s 1949. szeptember 4-én meg­jelenik a harmadvirágzás első korszakának első verse, az akkor 26 éves gömörhorkai munkás, Dénes György tollából. Az újabb jelent­kezésig további hét hónapra volt szükség, ekkor a középiskolai tanul­mányait befejező, s a falujában tanítóskodó 18 éves Ozsvald Árpád, majd 1951. április 27-én a háborús kalandok és hányattatások után a 24 éves Bábi Tibor vállalja az „irodalomalapítás" nehezét. Nehéz, és azt hiszem, ma már felesleges is volna szigorú krité­riumokkal hosszasan időzni e korszak verseinél, hiszen ezek jobbára lelkes és lelkendező próbálkozások voltak csupán. Jórészt ez mondható el az akkortájt megjelent verskötetekről éppúgy, mint az Új hajtások című antológiáról (1953), melyben írók s költők együtt indultak, illetve a Három fiatal költő (Török Ele­mér, Ozsvald Árpád, Veres János) című kötetről. Költőink több­kevesebb sikerrel ekkor tanulták önként vállalt mesterségük műhely­fogásait, melybe „belejátszott" nemcsak a hagyománytalanság, hanem a sematizmus korszakára jellemző, inkább a tartalmait látó s formai és művészi igényt mellőző szemlélet is. Keresése, vallatása s megidézése volt ez az időszak az anyanyelvi szónak, ma is élő dokumentuma annak a túláradó boldogságnak, melyet a hazára találás ténye jelentett azok számára, akik hosszú évek keserve után végre felemelt fejjel járhattak! Emlékezem: ez a föld, ez a táj nyitotta szóra hallgatag ajkam. Magyarnak engem itt nevelt anyám! Embernek! Ki bátor, büszke arccal,, derűs, dolgos népének énekel. Népének „új regöseként" így vall az az Ozsvald Árpád, aki „ál­mos falvak ködéből" jött, hogy a kegyetlen múlt tanulságaival „nótás víg legények csapata" bonthasson szép piros zászlót. A „Hazát cserélek! Hol az én hazám?" - kérdésre Gyurcsó István a Szülőföldemhez tartozom hitével válaszol : Hazajöttem: Ö, ölelj magadhoz! Mutass utat a további harchoz, hogy önmagamban győzzek a bajon, mert a győzelmet nagyon akarom. Itt akarok lenni ember, magyar! Nemcsak a „kis magyar tragédia", a sebzettség ténye és tudata izzítja itt már a mondanivalót, hanem az az eláradó hit is, amellyel a költő ott akar lenni az új társadalomért, a szocializmusért vívott harc hadállásaiban. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom