Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

Mintha új bolygórendszerbe kerültem volna. Vagy inkább mély vízbe, ahol addig kell evickélnem, amíg megtanulok úszni. Esetleg levedlem a „bezzegeket", mint a mókusok téli bundájukat. Annál is könnyebben, mert a bezzegek sohasem tartoztak hozzám szervesen. Estére kilencen ücsörögtünk a szobában, és dumcsiztunk. Megállapítottuk viszonyulásunkat egymáshoz, a világhoz ós tanulmányainkhoz. Szobatársnőmet Ninának hívták, matematika-zene szakos. Nagyon rendes tag volt. Amíg más táncolt és udvaroltatott magának, ő olvasott és tanult. Juliette Greco képét hozta magával, és kifüggesztette az ágya fölé. Végre találkoztam valakivel, akinek élő eszményképe volt. Én az Iván képeiből, melyeket különböző képes újságokból nyírtam ki, falvédőt állítottam össze* az ágyam fölé. Persze sejteni engedtem, hogy ez nemcsak olyan „platonikus" falvédő, ezért Nina irigységgel vegyes csodálattal tekintett rám. Ugyanígy tekintettem én később Ildikóra. Ja igaz — Ildikó. A zűrt nem lehetett tőle különválasztani. A zűr és Ildikó együvé tartoztak, mint én és a „cirkusz", Nina és a tisztaság. Ildikó és Nina jelentették akkori életemet. Himbálóztam közöttük, mint a hinta. Ha Nina rám emelte angyalarcát, ártatlan, tiszta kék szemét, alacsonyabbrendűségi érzések leptek el. Lelkiismeret-furdalásom támadt elfecsérelt érzéseimért. Na persze, könnyű volt neki, vigasztalgattam önmagam. Apukája is van, anyukája ás. Oltalmuk alatt jár színházba, moziba, sétálni. Legalábbis amíg otthon volt. Hogy ezután mi lesz, az majd még elválik. Egyetlenegyszer voltam náluk az év elején. Mamája szemüveges, fürkésző tekintetű asszony, szinte átfúrt a pillantásával. Kikérdezett, mindent akart rólam tudni. Volt eszem, csakis annyit árultam el, amennyit a mama világszemlélete elviselt. Ám neki ez is sok volt. Bármit mondtam, mindenre ezt válaszolta: — Ja, mi Ninácskát nem úgy neveltük! Ja, a mi Ninánk nem olyan önálló! Ja, Nina még hallgat a szüleire! Megelégeltem. Egyétek meg a Ninátokat. És végérvé82