Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság
Ifjúságból elégtelen
ínyesen Ildikóhoz csatlakoztam, ő sokkal kényelmesebb viseletnek ígérkezett. Ildikó magas volt, haja ezüstfehér, teltkarcsú — valóságos sexbomba. Ha Nyugaton él, sztriptízgörl lehetett volna. Nálunk az ilyen tehetség kihasználatlanul hever... Ahogy ő hordozta a mellét, csípőjét, azt nem lehetett lekopírozni! Egyszerűen állati volt! És milyen biztonságosan lépegetett magas sarkú cipőiben, míg mi esetlenül botladoztunk, térdünk rogyadozott, felsőtestünk előrebukott. Neki nem is kellett annyit biflázni, mint nekünk. Elég volt szűk, feszes pulcsit öltenie, miniszoknyát... Haláli volt! Persze elemi csapásnak számított, ha valamelyik tanárnak nem volt érzéke az ilyesmi iránt. De ez ritkán fordult elő. Sokkal gyakrabban az, hogy nőtanárhoz került vizsgára. Ilyenkor Ildikó simára kefélte fején a tupírt, lemosta körméről a lakkot, műszempilláit sem alkalmazta. De azért ez sem vált be százszázalékosan. A nőtanároknak — tapasztaltuk — nemcsak szemük, de orruk is van, hiába mellőzte Ildikó ilyenkor a valódi Chat Noirt, a nőtanárok nem az orrukkal szaglásznak, hanem az ösztönükkel. Isten őrizzen meg minden szexbombát a női tanerőktől. Ildikót az isten nem Őrizte meg — ellenkezőleg. Ezért járt már a harmadik iskolába. Becsszavamra, Ildikónak még bezzegjei is voltak. — Mikor én olyan zöld voltam, mint ti... —• így kezdődött, s végül rendszerint kitudódott, hogy azért már ő is elkövetett néhány marhaságot. Főleg engem tüntetett ki barátságával, amit — elsősorban — szép ruhatáramnak köszönhettem. Volt ugyan elég holmija, de ő szerette a változatosságot, és miután soványabb voltam, az én ruháimban jobban érvényesültek isteni formái. Az autóstopp örömeire is rávezetett. Szellemes és elég rugalmas nézeteivel megtermékenyítette a fantáziámat, kinyitotta a szemem, élesítette az elmémet, felkeltette érdeklődésemet azokra a gyakorlati tényezőkre, melyek eddig elkerülték figyelmemet. Kezdtem olyasmiket is meglátni, 83