Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

és fejszével szétütött a családja között. Szerencsére nem történt komoly baj, a szomszédok lefogták, de félő, hogy végül mégiscsak csinál valami helyrehozhatatlant. Jó lenne elejét venni a bajnak, az igazgató, aki a városban lakik, menjen fel a szociális ügyosztályra és... Megígértem, hogy intézkedem, mindent megígértem, mert azt akartam, hogy minél előbb tűnjön el. Már csak öt napom van a tanévnyitásig, azután aligha lesz időm az írásra. Ezután következett életem legboldogabb szakasza. Az, amelyikről bezzegeket idézek majd az unokáimnak ... Anyám iránt kiengesztelt saját boldogságom meg az, hogy a történtek következtében teljesen felügyelet nélkül maradtam. Iván is megmagyarázta, egy szülőre nem illik haragudni, különösen olyan szép fiatal asszonyra, aki ráadásul elég régen él magányosan. Azzal mentegetőztem, hogy csak legalább egyetlen éjszakát búsult volna utánam. Különben, nem sokkal később megesküdtek, én pedig minden szabad időmet Ivánnal töltöttem. Nem volt nehéz eltűnnöm. Anyám azt hitte, apámnál vagyok, apám pedig, hogy az anyámnál. Amennyiben egyáltalán eszükbe jutottam. Valójában itt is voltam, ott is voltam, sehol sem voltam, ébren és álmaimban ott időztem Ivánnál, az egyedüli helyen, ahol úgy éreztem — szeretnek! Eleinte ugyan zavart a szőke asszony képe a falon, de hamar túltettem magam rajta. Nem volt nehéz, mert Iván tudomásomra adta, hogy az egész feleségügy nem fontos. A gyerekek fontosak, és ha azok nem volnának... Szóval, nem volt érdekes. Izgalmas volt, hogy mindenről beszélhettem vele, és ő mindenben tanácsot adott, hiszen majdnem olyan idős volt, mint Pali bácsi, csak sokkal, de sokkal szimpatikusabb ... Beszéltem vele pályaválasztási terveimről is. Megdicsért, hogy olyan komoly célt tűztem ki magam elé. Rögtön vizsgáztatni kezdett. Elszavaltam Tatjána levelét az Anyeginből. 59