Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

a saját apáim, ezt nem azért mondja, de valóban így van, meggyőződhetek róla magam is, éppen azért, -ha megeskü­szöm és szavamat adom ... Megesküdtem, szavamat adtam, erre anyám gyorsan el­búcsúzott, mert szombat volt, és a szállodában ilyenkor nagyon sok a munka. A színiházi portástól telefonon azt a választ kaptam, hogy Iván elutazott a feleségéhez, és nem tudni, mikor tér vissza. Igaz lehetett, mert a Wartburg nem parkolt a kapunk előtt. Hogy én erről teljesen megfeledkeztem! Pedig mesélte, éj­szaka a rekamién, hogy az aisszony a Tátrában van a két gyerekkel, mert a kisebbik beteges — ugyanis fogós mű­tét volt. Ezek után valóban nem maradt más hátra, elmentem a duciképűhöz, átvettem a bizonyítványt, amit apám már „elintézett", s amelyben igazolták, hogy „pubertáskori ideg­zavarok" miatt néhány napig kórházi kezelés alatt álltam. Mikor mindez megvolt, vásároltam két üveg vörös bort, és Romoláékkal az intrilben megünnepeltük szüzességem el­vesztését. A lányok bezsongtak örömükben, vállukra emel­tek, frankó zrí volt, szenzin éreztük magunkat, el kellett mesélnem 'mindent részletesen. Habzsolták! Végül magam is belemelegedtem, elmentünk feketézni a presszóba, de nem a Rozmaringba, ahol ismertek, hanem a Zöld Kacsá­ba, amelyik éppen akkor nyílt meg. De ezzel még nem fejeződött be semmi. Ellenkezőleg! Űj rend kezdődött, új élet, amelybe idővel egészen jól bele­illeszkedtem. — Nehéz lesz beleilleszkednie a falusi környezetbe — mondta egy ember az irodáiban. Az igazgatómat kereste, de engem talált ott, mert szombat volt. Koncznak hívják, a szülői tanács elnöke, hallott már ró­lam, nagyon örül, hogy végre fiatal tanerő kerül a faluba, és amennyiben unatkozom, nézzek be a kultúrházba, ott találkoznak a fiatalok szombat esténként. Esetleg színját­szó csoportot szervezhetek vagy irodalmi kört. Valami Kovács miatt kereste az igazgatót, aki iszákos, 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom