Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

Ott láttam tízéves koromban, hogy miként bújik ki a magzat a testből. De hogy miként kerül oda, arról nem közöltek ábrákat. Ha az enyéimen múlik, ma is esküt teszek rá, hogy a gyerekeket a gólya hozza, és ha elgondolom, hogy Gyuri sem rendelkezett óriási tapasztalatokkal, hát igazán csodálkozom, hogy úgy-ahogy összehoztuk azt a fiút. Jaj, csak már jönne a vonat. Jött. Harminchat kocsiból álló szerelvény. Olajtartályok, zárt vagonok. Olykor megállt, majd nagy csörömpöléssel újra nekilendült. Beszéltem, hogy teljék az idő. — Én nem panaszkodhatom. Nekem kitűnő mesterem volt. Tanár a szerelemben ... meg a komédiázásban. Talán azért tudtam olyan nehezen kiheverni. — Kiheverted egyáltalán? A mozdony hosszan sípolt, és a szerelvény megindult visszafelé, a vagonok zörögve ütődtek egymáshoz, hangjuk sokáig visszhangzott az éjszakában. — Hogy kihevertem-e? Persze hogy kihevertem. Jól néznék ki. Különben tele volna az életem komplikációkkal. — Komplikációk nélkül tönkrezabálná az embert az unalom. — Eddig nem hiányoltam. (Csak otthon volna Jani!) — Olvastam valahol, hogy egy nő csak akkor felejti el végleg az első szerelmét, amikor már a másodikért sír. — Első szerelem, második szerelem, te számozod a szerelmeidet? — Tíz évet eltölteni egy férfival, több, mint amennyit az ember kibír. — Akkor még van hét évem. És ha hét évet kibírok Janival, talán elviselem a többit is. — Tíz év alatt végérvényesen beáll a közöny. A közöny még a gyűlöletnél is bomlasztóbb. A fene egye meg ezt a vonatot. Ha kerülök, már régen nálad lennénk. — Mondd, tulajdonképpen miért nem váltok el? Miért nem vesz feleségül a barátod? —• Három gyerek után fizet tartásdíjat két asszonynak. — Te is szépen keresel. 295