Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

a kertbe, de későn kerültem haza, akkor meg vacsorát kellett főznöm, megfeledkeztem a gyerekről. Előfordul az ilyesmi, nem igaz? Jön haza a lányom, már egészen sötét volt... Hol a gyerek? — kérdi. Szűzanyám, kiáltottam, hát nem megfeledkeztem róla?! Rohan a lányom, vörös szemekkel, a mai napig se tudom, mit mondtak neki azok. A gyerek az óvoda kapujában várt, türelmetlenül, a többiek már hazamentek, és amikor meglátta az anyját, rohant feléje, át az úttesten ... Hát így történt... így került autó alá. Miatta történt minden, a művész úr miatt, mert ha róla nem pletykálnak, ha nem mondják, hogy van kint valakije, meg hogy disszidál, akkor semmi sem történik. És amíg megtudtuk, hogy a gyerek életben marad, és nem lesz nyomorék, hogy mi addig mennyit szenvedtünk! Végül még neki állt feljebb, a művész úrnak, amikor hazajött. Hogy hát biztos a szeretőjénél időzött a lányom, azért feledkezett meg a fiúról. Nem tudom, ki ültetett bogarat a fülébe... Vagy nagyon is jól tudom! A drágalátos nagyságos asszony, a Lili, hogy az isten verje meg! Ezt a mániát azóta sem lehet a vőm fejéből kiverni, hiába esküdözik neki az ember! Én már nem is beszélek vele, ő sem szól hozzám, jobb is... Csak a lányomat kínozza, mondtam neki, miért nem vágsz hozzá valamit. Képzelje! Azt mondja erre: Hagyjon, jobb lesz, ha maga is békén hagy. Mindezt persze hallja a .gyerek, hát hogyan tisztelje akkor az embert? Higgye el, akármilyen is ez a fiú, csak sajnálatra méltó. Nem kívánták világra jöttét, hát most olyan élete is van. Nem mondom, megvesznek neki mindent, amit csak kér, mindent megkap, csak éppen szeretni őt, arra nincs idejük. Hagyjál, kisfiam! Ne idegesíts, kisfiam! Ne kérdezz annyit, kisfiam! Nem hall az egyebet. Aztán előfordul, hogy reggeltől másnap reggelig nem látja a szülőket, mivelhogy korán megy az iskolába, mire megjön, azok már nincsenek otthon, odakészítik neki az ennivalót, ő meg naphosszat azt csinál, amit akar. Ha kedve van, tanul, ha nincs kedve, kószál az utcán, barátkozik, televíziózik, lefekszik, s a szülők még mindig nincsenek otthon. Várja őket, várja, amióta a világra jött, (mindig csak vára283