Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

Képtelen voltam felfogni, miért nevetséges az, ha valaki olyan, mint egy arkangyal. Engem éppen a Gyuri szelídsége fogott meg, szépen ápolt, érdekes Krisztus-feje. Nem arra a Megváltóra hasonlított, akit mély sebből vérzőn, aléltan szednek le a keresztfáról, hanem a Jézus az Olajfák Hegyén című nyomatra, amelyik ovális keretben függött szüleim ágya felett a hálószobában. Krisztus megbocsátó tekintettel teszi össze szépen ápolt fehér kezét. Valószínűleg Gyuri is ismerte ezt a képet, mert igyekezett a hasonlatosságot hangsúlyozni. Meztelen lábain saruszerű cipőt viselt, mellén hatalmas medailon függött, nagyon megkapó jelenség volt... szerintem. Anyámnak más volt a véleménye. — Arra pedig ne számítsatok, hogy ilyen bohócfrizurával az oltár elé léphettek. Na tessék! Oltárról eddig szó sem volt. Még ezt a tésztát is meg kell etetnem Gyuri családjával, Gyuriók szigorúan materialista elveket vallottak. Gyuri is nyomban felfogta, miről van szó, se szó, se beszéd, kapta magát és elrohant. Nagyon szívesen rohantam volna utána, de tartottam tőle, hogy apámékhoz intézendő érveim elvesztik hatóerejüket, ha elszáll a dühöm. Maradtam inkább, és ütöttem a vasat. — Miért csinálnak az egészből ilyen ügyet? — üvöltöttem. — Mert tisztességes lányt akartunk belőled nevelni — üvöltött vissza anyám. — Már újra ez a buta szó. Csak legalább tudnám, mit jelent! — Azt jelenti, lányom, hogy egy fiatal lány esküvő nélkül nem fekszik le egy fiúval! — Akkor meg mi értelme van az egész fiatalságnak? — Éppen ez az, amit meg kellett volna előbb tanulnod! — Igyekeztem, nem ment, mit csináljak? Akasszam fel magam? Értsék meg végre, én nem élhetem a maguk életét! Én csak a magam életét élhetem, a mai életet! Nem az özönvíz előttit! Láttam, anyámék azt hiszik, hogy tökhülye vagyok, néz233