Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

— Tudod-e, ki fedezte fel Amerikát? — Tudom. Gagarin! — Hát azt tudod-e, ki volt Jánošík? — Egy hadvezér, nem ... nem ... valamilyen tábornok ... — Mi a közös a kutyában és az oroszlánban? — Mind a kettő hús ... összecsapom az aktákat és indulok. Gyurikáék új városrészben, egy toronyház hatodik emeletén laknak. Mikor belépek, Nina elkedvetlenedik. — Mi van már megint? — Beszélgetni szeretnék .. . — Nem tudok veled beszélgetni. Te Gyuri befolyása alatt állsz. — Nem állok senki befolyása alatt. Természetesen tárgyalok vele is, ez a kötelességem. — ö csak a magáét hajtogatja! — Te meg a magadét! — Reménytelen helyzet... — sóhajt Nina, és végigsimítja a homlokát. A napsugár betűz az ablakon, és bearanyozza Nina fejét. Olyan, mint a Madonna! NINA Én szerettem Gyurit, amikor hozzámentem. Természetesen azzal nem számoltam, hogy közte és a családom között enynyire elmérgesedik a helyzet. Ám, ha gondolok is ilyesmire, akkor sem teszek másképp. Szerelmes voltam, és tizenhat éves. Ki gondolkodik józanul és reálisan ebben a korban? Nem hibáztatok senkit. Legfeljebb a körülményeket. Nagyon összekuszálódtak az idők folyamán. Ha lett volna lakásunk, akkor sem lett volna miből élnünk. Kettőnk havi jövedelme háromszáz korona volt. Ennyit tett ki Gyuri zsebpénze. Nekem nem írták elő a szüleim, hogy mennyit szabad költenem, amit megkívántam, azt megkaptam. (Ez a bőkezűség esküvő után megszűnt.) 222