Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

szólítsanak minket fiatalokat a világ ellen, melyet ők rendeztek be a számimkra, mégis rassz néven veszik, hogy a múlt, amelyre hivatkoznak, számunkra valószínűtlen viaszvilág. Éket vert közénk az érthetetlenség, és bár azt a nyelvet beszéljük, amit tőlük tanultunk, mást értünk a szón... Számunkra más a szép, más a hős, más a bátorság, a boldogság, az öröm, a bánat, az illik, nem illik... Bizonyos szavak pedig teljesen hiányoznak a szótárunkból. Például, amikor Pali bácsi olyasmit kérdez, hogy mondd csak, lányom, nektek, mai fiataloknak, egyáltalán nincsenek eszményképeitek, ideáljaitok, követésre kiválasztott példaképetek? Meg kell jegyeznem, hogy Pali bácsi is egy pályatévesztett apostol, csak éppen még nem avatták szentté. Addig kérdezgetett ilyeneket, amíg akarva-akaratlan gondolkodni kezdtem. No jó, mondtam magamban, tegyük fel, egy magányos szigetről csakis azzal a feltétellel szabadulhatnék, ha eszményképet választanék magamnak, vajon kit dobnék be? Természetesen olyan személyiséget, aki az öregeknek is imponál, ezért Brigitte Bárdot vagy Mastroianni neve már az indulásnál kiesik. (Különösen, hogy apám is látta az Édes élet című filmet.) Sok név jutott az eszembe, Orlando meg a Beatlesek, és olyanok, akikre az iskolában hívták fel a figyelmünket, írók, államférfiak... Némelyik valamikor nagyon jó feleletnek minősült volna, de sajnos legtöbbje kiment azóta a divatból. Eszembe jutott anyám kedvenc költőnője is. Szerintem érzelgős rímfaragó anyám költői eszményképe. Ezek az öregek nem akarják megérteni, hogy mi már más ritmusra élünk. Ez az! A ritmus... Ha bekapcsolom apáméknál a rádiót, Anna mama idegrohamot kap. Végül is felhagytam az eszményképkutaítássál. Minek törtem volna haszontalan dolgokon a fejem? Űgyis tudomására adják az embernek mindig, hogy kit kell éppen csodálnia. Nincs tehát követésre buzdító példaképem, és szabad időmben inkább azon töröm a fejem, hogy miként történt a hasadás, miért is távolodtak el tőlünk az öregek? Végül a természet törvényszerűségeihez kerülök mindig 13