Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

A másik segíteni akart, amikor megtudta, hogy nem megyek, hanem jövök. — Na persze, egy megállót azért még utazhatott volna. Miért nem kérdezte meg a vezetőt? Hát tudtam ón? Talán azért, mert tengeribetegséget kaptam. Hiszen még arról is elfeledkeztem, hogy a doktor bácsi figyelmeztetett. Világosan megmondta: A második megállónál szállj le, pontosan az iskola előtt. Szélességemben mindent elvacakolok. De hát ezt csak nem közölhettem jóindulatú polgártársaimmal? Nem, nem! Ennél azért már okosabb voltam. Már tudtam, hogy én attól a naptól kezdve nemcsak én vagyok, attól a naptól kezdve „a közművelődés gépezetének egyik fontos csavarjaként" tartanak számon. Hazudtam inkább, hogy hát szóltam én bizony! De a vezető oda se neki! Azután nyugodt lelkiismerettel tűrtem, hogy tíz percig egyfolytában szidják előttem az autóbuszvezetők begyepesedett fejét. Pártfogóm végül felajánlotta, hogy várjak, ha minden jól megy, úgy két óra múlva visszajön, és becipeli a holmimat. Vagy pedig... vagy pedig..., kicsit hallgatott, eltűnődött, a cigarettájából is szippantott... vagy pedig, ha jön erre egy kocsi, állítsa meg, hátha felveszi. Végignézett rajtam. Biztosan felveszi, mondta mély meggyőződéssel, mielőtt továbbment. A jó tanács után kis ideig még pihentem az árokparton. De mivel az ember idővel a legillatosabb romantikába is beleun — különösen, ha észreveszi, hogy a napkorong rohamosan süllyed a látóhatár mögé —, elindultam. Vittem az egyik koffert, kézitáskát, esernyőt, majd ötvenlépésnyire letettem, és visszamentem. Vittem a másik koffert, kabátot százlépésnyire. Visszamentem. így haladtam mintegy ötszáz métert, végül magam előtt is olyan nevetségesnek tűntem ebben az ingaszerű menetelésben, hogy abbahagytam, és megadtam magam sorsomnak. Elég eredményesen, mert egy szürke, ócska Skodát mégiscsak kifogtam. Kecses könnyedséggel libbentem ki belőle, éppen akkor, amikor a pedellus bácsi indult értem. Mert azért léteznek őrangyalok, ha néha megvárakoztatják is az embert. 120