Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Szeretném, iha nekem is adnának valami munkát — szólaltam meg végre. Krisztina rám nézett a szemüvege mögül, aztán a dóktorra. Az f elkelt, átto-tyogott a másik szobába, és az egyik falat beborító könyvespolcom keresgélt. Kiemelt egy vaskos füzetet, elém tette az asztalra. — Ez tulajdoniképpen már feldolgozott anyag, csak még jobban rendszerezni kellene. A finomítóra vonatkozó adatokat jelölje meg, és amelyiket nem találja itt — tett elém egy dossziét vagy húsz-harminc géppel írott lappal tele —, azt fordítsa le, lássa el a <könyvbe,n szereplő számmal, gépelje le, és csatolja ide a dossziéba. Remegett a kezem, amikor lapozgatni kezdtem, és hozzáfogtam a kereséshez. Angol nyelvű szöveg volt, de egyszerre úgy rémlett, hogy soha nem hallottam erről a nyelvről. — Átmehet a másik szobába is — szólt Krisztina —, ott talán zavartalanabbul dolgozhat, ha már annyira ég a munfcavágytól. Ne féljen, nem fog itt ölbe tett kézzel ülni. Minden holmimat magammal cipeltem, és áthurcolkodtam. A hosszú asztal mellett kényelmesen elhelyezkedhettem, a .nyolc szék iközül találomra leültem az egyikre. Vissza kellett fojtanom az állandóan kitörni akaró hangos sóhajaimat. Vagy egy órai keserves harc után megadtam magam. — Sajnos, mem értek itt mindent, nem tudom elvégezni ezt a munkát. Ott álltam az ajtóban, és a hangom remegett. A doktor fel se nézett. Éppen írt valamit. — Na, jöjjön ide — hívott aztán. Az asztalához léptem. Tekintetem a Krisztina előtt fekvő irományokra esett. Könnyeimen keresztül is jól láttam a cirillbetűket. — Oda nézzen — fogta még kezemet a doktor, és a könyvespolc bal oldalára mutatott. — Ott, fentről a negyedik polcon vain a műszaki szótár. Az a két nagy bűzavirágkék kötet. Kék foltot láttam csak, megindultam arrafelé. Felmásztam a kis létrán és levettem. Szememből kitörültem a könnyet. Két kis nedves folt támadt a zsebkendőmön. No, hát segít52