Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

és megúszta figyelmeztetéssel, csak addig tartották bent, amíg mindent pontosan megállapítottak. A pénz egy része — szerencsére csak kisebb összeg — odaveszett ugyan, meg is bírságolták anyut, de bát mindketten boldogok voltunk, hogy nagyobb baj nem tőrtént. Ettől kezdve azok szemében, akik a rezsimnek nem voltak hívei, anyám mártír volt, s nem lett volna ő, ha ezt nem igyekszik kihasználni. De a rezsim hívei előtt sem lett kegyvesztett, ügyesen olyan színezetet adott a dolognak, hogy mint hivatalos ügyeikben eléggé járatlan asszony, valami tévedést követett el, na de hamar kiderült, miről van szó, így hát semmi baj nem esett. Ki sem tavaszodott,, feledésbe ment az ügy, hiszen még az olyan íkis helyen is, mint a miénk, mindig akadnak új szenzációk. Már mi is elfelejtettük az egészet, amikor Bittó bácsi, ha találkoztunk, s a ikínos esetre terelődött a szó, még mindig így beszélt: — Édes fiam, nem is 'lehet rendes ember, aki még ebben a rendszerben nem ült. Ugyan ő sem ült, és alig ihiszem, hogy a rendes ember megtisztelő jelzőjéért hajlandó lett volna ülni, de talán úgy vélte, az ő rendessége annyira közismert, hogy ezt még börtönnel sem kell igazolnia. Ebben talán lehetett is valami. Az új cégtáblát is hamar megszoktuk, a régit ugyan anyám még kegyelettel őrizte egy ideig a fáskamrában, aztán egyszer csak észrevettem, hogy már nincs meg. Talán gyújtóst csináltak belőle. A műterem' államosításának azonban lett egy olyan (következménye, amivel eleinte nem gondoltunk. Engem áthelyeztek. Ez mindkettőnket kellemetlenül érintett, de el kellett ismernünk, nagyon rendes volt az igazgatóság, hogy anyut megtartotta ott vezetőnek,

: hiszen ott volt a házunk, a sajátunkban lehettünk, de engem már úgy íkezelték, mint olyan fiatal, független muníkaerőt, aíkinek beosztásával szabadon rendelkezhetnek. Nem szólhattunk semmit. Elég messzire kerültem volna hazulról, idegen városba, ahol senkit sem ismertem, és imár kezdtem (belenyugodni a megváltoztathatatlanba, sőt, ha jól emlékszem, már-már tetszett a gondolat: egy kis önállóság talán nem is lesz olyan rossz. 40