Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

az előszoba ajtaját. Végigszaladt a folyosón, megcsapta orrát a rendelő orvosságszaga. Már megint nyitva hagyta valaki a váró ajtaját. Odalépett, hogy becsukja, mert a lakásban nem szerette ezt a szagot. Egy résnyire nyitva állt a rendelő is, csak annyira, hogy a tükörben megpillantotta Gizi fejét. Látta tarkóján a kunkorodó rövid hajat, a nyakát, a vállát, a hátát. Szent isten, ez a nő meztelen. Maga sem tudja, mire gondolt akkor, a tükör elsötétedett előtte, s az ösztönei belökték őt az ajtón. Az ösztönei, amelyekben még élt a tulajdonjog érzése. Mert a tudatos énje soha nem lett volna képes rá, hogy benyisson. Gizi nem volt .meztelen. Kombinéban állt, és a vállpántjai le voltak engedve. Éppen a ruhája után nyúlt, bizonyára hogy felvegye, de a karja a levegőben maradt. Még most is látja keskeny szemében a rémület villanását. Dénes ott feküdt a viaszosvászonnal behúzott kanapén, kezében füstölgött a cigaretta. Meg sem mozdult, csak pillantása röppent Gizi válláról a váratlan jelenésre. —- Ö — mondta, mikor a másodpercnyi dermedtség felengedett —, ó — kezével suta mozdulatot tett, mint aki mentegetőzik az alkalmatlankodásért, és valahogy kivánszorgott. Sapkában és köpenyben levetette magát a fotelba. Még jó, hogy nem a lakásban ... még jó, hogy nem a lakásban... Ez ismétlődött meg gondolataiban folyton, mint egy elakadt gramofonlemez. Aztán ajtókat nyitottak, csuktak. Most megy el. Nyilvánvalóan már utána voltak, gondolta még, és hallotta Dénes közelgő lépéseit. Egyszerre érthetetlen nyugalom szállta meg. Az ajtóra nézett és várt. A lépések megint eltávolodtak. Mi lesz most? — kérdezte magától. Vállat vont, egy cigaretta után nyúlt és rágyújtott. Dénes belépett, és leült vele szemben. Néztek egymásra, s amilyen érthetetlennek tall ál ta saját hirtelen jött nyugalmát, szinte közönyét, éppoly meglepően hatott rá, hogy Dénesen sem fedezte fel a zavar legcsekélyebb jelét sem. — Luci, talán jó is, hogy nem titok már többé előtted ez a ... viszony. Rád bízom, hogy a konzekvenciákat levond. Én csupán annyit fűzök hozzá, hogy te a kapcsolatot köz364