Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

maradt, ráérő idejében fedezte fel magának a szomszédaszszonyt. -Néha egész délelőtt azzal szórakozott, hogy Csurgainét figyelte. Nagyokat kuncogott a mit sem sejtő öregasszonyon, és nevet is adott neki. Dénessel maguk között úgy hívták csak: a cárnő. Háza népe feltétlenül el is ismerte a cárnő uralmát. Luci nem emlékezett rá, hogy a hét év alatt előfordult volna náluk valamiféle viszály. Az öreg és a fiatal Csurgai a tejgyárban dolgoztak, a menyecske a szövetkezetben kertészkedett, a két nagyobb gyerek az iskolában volt, a legkisebbet pedig nagyanyja kézen fogva vezette reggelenként az óvodába. Az öregasszony húzta a lábát, „nem dolgozott sehol". Reggelenként ő hozta át a frissen fejt tejet a „kis doktornénak". — Te — mondta neki egyszer a férje —, nem is tudod felmérni, milyen megtiszteltetésben részesülünk. Csurgaiék maguk is el tudnák fogyasztani a tejet, de napi egy literről lemondanak miattunk. — Ja, az" orvosokat mindenki kényezteti. Légy nyugodt, az utódodtól sem fogják megtagadni. Akkoriban Luci még meg volt győződve róla, hogy az utód hamarosan bekerül helyükre az orvosi lakásba. Megnyomta az éjjelilámpa gombját, és az órájáért nyúlt. Egypár pillanatig a fürge tiktakoláson kívül minden más zaj megszűnt. Fél hét múlt néhány perccel. Most indul Dénes vonatja. Megy hadakozni a járásra. Miért kell az embernek születése ,pillanatától hadakoznia valamiért? A tiszta pelenkáért, az óvó néni csillagocskájáért, a jó jegyekért, az egyetemi felvételért, a pozícióért, magasabb fizetésért, a boldogságért... A boldogságért; tulajdonképpen a boldogságért hadakozunk születésünktől fogva. Csak a róla való elképzeléseink különbözőek. Az egyiknek valutautalvány kell hozzá, a másiknak párnázott ajtó titkárnővel, van, akinek egy gyerek vagy egy másik ember, politikai hatalom, hírnév, vagy egy falusi kórház ... És legtöbbször mindezért egymással kell hadakozniuk. Ez az egymással való hadakozás az élet. Kinyújtotta szép lábát a paplan alól, kitapogatta pa292