Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

pucsát és belebújt. Az ablakhoz ment, meghúzta a függöny zsinórját, összeszűkülő pupillával állta a beáradó reggeli világosságot. A kerítésen tűi, a másik udvarban Huszár vakaródzott egykedvűen. Aztán felkapta a fejét, mert han­gos koppanással egy dió hullott a garázs pléhtetejére. Ott kiperdült repedt zöld burkából, gurult le a lejtős tetőn a betonozott útra, ahol valamivel halkabban megint koppant, kicsit még pörgött és megállt. A szomszéd udvarban egy mohó tyúk felfigyelt, és rohamléptekkel indult a dió felé, de a drótkerítés szitája megállította. Mérgesen bámult egy ideig az elérhetetlen tárgyra, aztán méltóságteljesen meg­fordult, és peckes léptekkel visszaballagott. Luci mosolygott. Mindig örült, ha Csurgaiék nagy dió­fájáról az ő udvarukba hullt egy-egy dió. Nemcsak azért, mert gyerekkora óta szerette a friss, belső hártyájától még könnyűszerrel megtisztítható diót; örömében volt valami abból a természetes emberi érzésből, amelyet a vak véletlen folytán ölünkbe hulló ajándék szerez. Aztán feltűnt Csurgainé a tejeskannával, Luci pongyolát kapott magára, el akarta csípni az öregasszonyt, még mi­előtt a konyha ajtajában leteszi a tejet. Valamikor még csöngetett, dörömbölt, mert azt hitte, a tejet személyesen kell átadnia, ő pedig aludt, aludt, rendszerint Dénes sza­ladt átvenni a kannát. Csurgainé nézett: hát a nagysága? Dénes biztosan szégyenkezett kissé miatta ezek előtt az emberek előtt, de nem mutatta. „A feleségem még ágyban van, Borcsa néne." ,,Csak nem beteg?" Luci látta, amint a cárnő arcán megjelenik az illendő aggodalom. „Semmi baja, csak később szokott kelni." Aztán az öregasszony, mivel a doktor urat nem akarta zavarni, megegyezés sze­rint lerakta a kannát a konyhaküszöbre. Mire kiért, Csurgainé már a kertajtót csukta be maga mögött. Utána kiáltott. Az öregasszony megállt. Luci intett neki, hívta visszafelé. Máig sem tudta megszokni, hogy hangos szóval csak úgy a kerítésen át beszéljen. — Borcsa néne — kunyerált kedvesen —, az isten áld­ja meg, nem tudna ma kivételesen egy literrel többet ad­ni? 293

Next

/
Oldalképek
Tartalom