Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

rócokra, a férfiak és Anikó felváltva szippantottak a cigarettából és a finom ózondús levegőből. Az autó (úgy (húzódott a lombok árnyéka alá, hogy szinte elhitette, ő is élvezi a pihenést, a hűsölést a 'fárasztó, nagy rohanás után. Keveset (beszéltünk, a táj szépsége lekötötte figyelmünket. Felix tekintete a szemben levő erdős hegyháton kalandozott, én meg őt néztem, a jellegzetes, függőlegesen futó ráncot a két szemöldöke között. Néztem azt, akit néhány hónapja láttam meg először, és néhány nap múlva már nem fogok látni. Néztem ezt az idegent, aki dadogó és tökéletlen angolságom ellenére annyira megértett, és megtanított arra, hogy a szavakon sok múlik, de a lényeg soha. Nagyon-nagyon jól, örökre az emlékezetembe akartam vésni azt az arcot, amelyet néhány órán át láthatók már csak. És akkor egy kicsit helyesnek is láttam ezt. Az okos józanság fölemelte bennem a szavát: Kissé felforgatta az életedet, mint a mélyszántás a földet, amely után dúsabban terem. De ki vágyakozna arra, hogy kertjét pusztító bombák szaggassák fel, és tegyék hosszá időre terméketlenné? Nem tudni, hogy alakulna barátságunk, de valahol a távolban idegeim érezték a kíméletlen bombázók tompa robaját. Mégsem töltött el csupán borzalommal a pusztulás gondolata. Volt benne valami vonzó is. Az erdő felől megcsapott az alkony hűvös lehelete, megborzongtam. Felix, anélkül hogy rám nézett volna, visszaigazította vállamra a lecsúszott szvettert. Ügy éreztem, hogy gondolataink rokon utakon járnak. A kanyarban feltűnt az autóbuszunk, Szikoráék felugrottak, és élénk integetésbe, hahózásba kezdtek. Nem tudom, észrevett-e minket onnan valaki. Lassan íelszedelőzködtünk, indultunk mi is. Most megint Szikora vezetett, de Felix elöl maradt. Utolértük a buszt, elhagytuk, és nemsokára befutottunk a tisztásra, ahol az üdülő állt. A másik két kocsi utasai már jóval előttünk érkeztek, megkapták szobáikat, el is rendezkezdtek, és kinn ültek a magasan fekvő teraszon, söröztek, és gyönyörködtek a sötétzöld vizű tő tükrében, amely nem lehetett kétszáz méternél 278