Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

a hangomat, 'kijött utánunk, aztán amikor Marka és Ancsi visszamentek, elkísért egészen a mi épületünk kapujáig. — Kaptam két színházjegyet, Gigi. Valami Miller-darabot játszanak. Jövő héten kezdődik a nyári szünet. Jó lenne, ha egyenesen átmennél Ondrusnéhoz, és megkérnéd, aludjon nálunk, mert ha kedvünk lesz, színház után még benézünk valahová. örültem volna a kilátásba helyezett színlházíi estének, ide olyan régen nem néztem Margit (némi felé, hogy most nem kérhettem meg ilyen szívességre. Nehezteltem is rá kicsit, mint olyan emberre, akitől biztosan elvárunk valamit, és csalódást okoz. Joggál, jogtalanul — nem tudom. Próbáltam Józsival megértetni, hogy 'kínos lenne most szívességre kérnem Margit nénit, és különben is, a gyerekek már elég nagyok. Amikor Tibor legénybúcsűjára mentünk, akkor is egyedül maradtak. Az más, az ajándékok, az öröim, rendkívüli világnapjuk volt. Vitatkoztunk egy darabig, aztán engednem kellett. Még aznap telefonált Felix, hogy szüksége volna rám. Átmentünk az épülőben levő polietilén-osztályra, alhol egyes termekben már folytak a kísérleti munkák. Lángszórással, fémbevonatként húzták egy előttem ismeretlen rendeltetésű csőre a polietilént, és csak arra kellett megkérnem az embereket, hogy maradjanak, amíg az előre elkészített anyaggal nem végeznek, ha estig tart is, mert Dillworth, ak;i Prágába utazott, reggel jön csak vissza, felülvizsgálja az eredményt, és azonnal jelentést kell küldenie róla. Felix rendszerint overall-ban járt, s most a meleg miatt felsőtestén csak ujjatlan trikót viselt. így is olyan elegancia sugárzott belőle, hogy önkéntelenül meg kellett csodálnom. Akaratlanul ás összehasonlítottam Józsival. Józsi kiállta az összehasonlítást, külsőre feltétlenül. És Felixben nem volt annyi férfibáj, olyan elbűvölően játékos kedvesség, mint Józsiban, csakhogy én tudtam, Józsi ragyogása önzés. Talán nem tudatosan, de hódítani akar. Mindenkit meghódítani, központ lenni, s könnyű Igájába fogni mindenkit, ha szüksége van rá. (Rajongott érte az öreg takarítónő, s minden tavasszal a legszebb orgonát hord213