Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

meglepődtem, amikor láttam, hogy itt erről egyáltalán nem tudnak. Hát nem jutottak el Ide a .másodpéldányok? Arra gondoltaim, hogy talán hiábavaló munkát végeztem. Klári azzal fogadott, hogy Reid telefonált, és kéret, ha .lehet, még ima menjek át. Első gondolatom az volt, hogy semmi esetre sem, hiszen megint a régi, szánalmas hamupipőke voltam agyonmosott, kopott kartonruhámban. Nem, te nem akarsz tetszeni ennek az embernek. S ha valóban nem, akkor nyugodtan mehetsz így is. — Jó — feleltem —, megyek. A hajamat azért megfésültem, és .kezet mostam. — Gabika — jött hozzám NeMi, és halkan beszélt, mintha nagy titokról volna sző —, inem tudod, visszajössz még ma? Azért kérdem — folytatta anélkül, hogy feleletre várt volna —, mert a születésnapomat készülünk ünnepelni, a Suchý-ensemble is átjön. Nálunk ilyen a szoikás, de te még új vagy. Szeretnélek téged is megkínálni egy kis borral vagy pálinkával. Minden jót kívántam .Nellinek, de nem tudtam megmondani, visszajövök-e. — Akkor, Gabika, igyál most egy pohárral. A faliszekrény egyik rekeszéből — amit kineveztek bárnak, mert ott tartották a kávét, a csészéket, poharakat és ilyen alkalmakkor a bort is — elővett egy literes üveget és három poharat. Telitöltötte, koccintottunk és felhajtottuk Nelliike egészségére. Akkor nyitott be Felix. — Erre jártam, nem tudtam, hogy átadták-e az üzenetet, gondoltam, beszólok, .megkérdem, tud-e ma jönni. — Hogyne, már éppen indultam. Az indulás azonban elhúzódott, mert Nellike, ha már úgyis rajtacsípték az ünneplésen, Reidnek is töltött egy pohárral. Megmagyaráztam, hogy születésnap van, hát Felix is gratulált Nellinek. Tolmácsolnom kellett a meghívást, hogy három óra .tájban szívesen látják még egy kis csuťbeszre. — Mi lesz a teendőm? — kérdeztem, amikor már kinn voltunk. — Dillworth kapott két levelet. Egyiket az Ipari Építő207