Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

vállalattol, a másikat a gazdasági osztálytól. Nagyjából tudjuk, mi van benne, de azért nem árt, ha átnézi. Meg aztán én is kaptam valamit. Ránéztem. — Egy .csomag újságot hazulról. A leveleket lefordítottam, aztán belemerültem a lapokba. Sajnáltam, hogy a szótáram nincs nálam. Egyszer-kétszer Fel'ixhez fordultam segítségért, de aztán kiment valahová, és magamra maradtam. Három előtt jöttek be mindannyian. Ismertek már, köszöntek, különben nem sok ügyet vetettek rám. — Mi újság Angliában? — kérdezte Felix. — Ringó Starrék Ameriika meghódítására készülnek, a lordok házáiban interpelláltak az Európai Közös Piaccal kapcsolatos sikertelenség miatt, az Angliában tartózkodó szovjet .balett nagy sikert aratott, és Sir Winston Churchill lánya, Sarah újra megbotránkoztatta a londoni polgárokat. — Galsworthy azt mondaná: képmutatókat. Hát ennyi egy szuszra elég. Különben, ismeri Galsworthyt? Csak a fejemmel intettem, hogy nem. — Nagyon híres író? — Ö, dehogy. — Az én képzettségem roppant hiányos. Nagyon buta vagyak. — A műveltség és a gondolkodás két különböző dolog, asszonyom. Nem szabad összetéveszteni. Maga pedig gondolkodó lény, arról már meggyőződtem. Tehát egyáltalán nem buta. Csengett a telefon, Felix emelte fel a kagylót. — Azt hiszem, magát hívják — adta át. Nelli hangját ismertem meg. — Gabika, itt van már mindenki, fő a kávé, nagyon sok dolgod van még? Aztán, ha lehet, hozd a mérnököt is. — Csak az egyiket? — A másik egy pocakos, morgós fóka. De aki itt volt, az helyes pacák. Négyig megittunk három liter bort és egy üveg cseresz208