Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

mondtam Felix kérésére, már tudtam, hogy hozzányúlok a pénzemhez. Este állítottam be holtfáradtan, tele csomagokkal és tele kétségekkel. Megvettem az elbédrevalót, 'leraktam a konyhában, a többi csomagot bevittem a hálószobába, és szaladtam a tükör elé, hogy megnézzem magam. Jojó, Gyurika, sőt még Józsi is utánam Jött, és hol a fejemre néztek, hol a tükörbe, akkora 'szenzációként hatott irájuk a látvány. A kontyom eltűnt, és egy rövidre .nyírt, magasra fésült 'hajtömeg ült a fejemen. A gyerekek ugráltak és kiabáltak, neim fukarkodtak bíráló megjegyzéseikkel sem. Józsi maga felé fordított. — Hm. Milyen más vagy. Szinte idegen. Már úgy megszoktunk a régi frizuráddal. Egészen megzavart. Azt sem tudom eldönteni, illik-e vagy sem. De azt hiszem,, fiatalabbnak látszol... Józsinak tetszett a hajam, jól láttam, de mivel neki semmi része nem volt benne, nem akart fenntartás nélkül lelkesedni. — És vettem valami tavaszi holmit is, mert már olyan régen rágod a fülemet — mondtam füllentésnek is beillő túlzással —, legutóbb is, amikor hoztad azt a különpénzt, és visszaadtad a tartozásodat. — .Na igen, igen — erősítette meg Józsi —, hát lássuk azt a ruhát. Szerettem volna mielőbb hozzáfogni a másnapi ebéd elkészítéséhez, de magam sem bírtam ellenállni a kísértésnek. Bevonultam csomagjaimmal a fürdőszobába. Ma is ereklyeként őrzöm azt a halványkék kiskosztümöt, a ciklámen hatású tarka selyemblúzzal együtt. A harisnya, a cipő ... Beleszédültem, milyen gazdag vagyok. A gyerekek elnémultak, amikor kiléptem. Drágáim, nem is sejtették, mennyit adott nekem az ő hangtalan elismerésük. Közel éjfél volt már, amikor mindennel elkészültem, mégis annyi friss erőt éreztem magamban, hogy reggelig egyfolytában dolgozni tudtam volna. Az utolsó pillanatokban, törülgetés közben a zöldségtisztító kés beleszaladt az ujjamba. Halkan bementem a fürdőszobába kötszerért, és 200