Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

A friss 'levegőn ásítottam egy nagyot, néztem la körös-köTül égő tarka neonokat, amelyektől mégs'eim kapott viliágvárosi jelleget a város. Egy-két ember lézengett az utcán. Józsi taxi után nézett. Robogtunk 'hazafelé, az üzemben lángoló tűzoszlop ismerős vörös fénnyel integetett az éjszakában. Mozgalmas, tarika est volt, mégsem jelentett különösebb élményt. A pulóvert másnap felvettem munkába, és a hajamat is úgy rendeztem el, mint előző este. Vártam, Imit szólnak Kiláriék, de észre sem vettek semmit, mindenki el volt foglalva a munkájával, annál is inkább, mert Suchý lehordta az egész társaságot egy számla miatt, amelyet már le kellett volna bontani, de még a ikönyvelőségfbe sem továbbították. Jött-ment szobáról szobára, és a beosztottak azt sem tudták a nagy 'buzgalomtól, hogy mit csináljanak. Örültem, hogy kilenc felé eltűnök, és Reidékihez megyek tolmácsolni. Most nem izgultam annyira, hiszen a mai nem volt annyira protokolláris tárgyalás, és ha tegnap nem sültem fel, remélhetőleg ma sem vallok kudarcot. Az osztrákok nagyobb tétel mazutot kértek tőlünk, éppen a megrendelőleveleket vettem át, amikor bejött Majerčík, a nagyfőnök. PapMapot tartott a kezében, és egyenesen az lén asztalomhoz lépett. — Ez mi? — kérdezte, és a cédulát meglobogtatta előttem. Fogalmam sem volt, mi az, de természetesen arra gondoltam, hogy valamit rosszul csináltam, és most baj van. Elvettem a cédulát, látom, angol szöveg van rajta. Felix nagyon Ikomlolyan vette, amit kértem tőle, és most írásban kéri a főnököt, hogy a mai napon lis engedjen át tolmácsolás céljára,, mintegy két órára, és hetenként átlag egy munkanapra — szükség szerinti megosztásiban — bocsásson az angol különítmény rendelkezésére. Híven lefordítottam, és láttam, hogy nincs nagyon ínyéire Majerčíknak. Behívatta Suchýt is, és tőle kérdezte meg: — Tudják itt nélkülözni az elvtársnőt hetenként nyolc, esetleg még több órán át? — és elmagyarázta, miről van szó. Suchý mindjárt f ölelhetett volna igennel vagy nem196