Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

mel, de úgy tett, mintha komolyan mérlegelné, nélkülözhető via gyökbe vagy sem. — És egyáltalán — kérdezte Majerčík —, eddig hogy tudtak létezni tolmács nélkül? — Ügy tudom, valamelyikük beszél németül, de hát az 'körülményesebb. Meg Misik és Gibala is tud angolul, de azokat nem 'lehet csak úgy leakasztani. Misik sokat utazik, Gibaila a tervosztály vezetője, ő is csak nagy ritkán lehet a segítségükre. — Na — Majerčík megigazította a szemüvegét —, anynyii szolgálatot megteszünk nekik, mégis könnyebben tudnak mozogni. — írja csak, kérem — fordult hozzám. Gyorsan papírt tettem a gépbe, és amennyire gyakorlatlanságomtól kitelt, ütögettem a betűiket. A szöveg Diliworthék kérését akceptálta, így hát munkaköröm kibővült. — Személyesen is átadhatja. A másolat az nálam marad — vette át a kópiát a főnök. Suchý végleges elintézésképpen még hozzátette: — Hiszen ÍÉva munkáját úgysem: tudnánk még teljes egészében rábízni. Felosztottam, hogy mindenkire jusson valami. Csak kérem — intézte hozzám szavait nyomatékosan —, a mazut expedíciója teljesen a maga gondja lesz, erről ne feledkezzék meg. Miután így a mindenre ügyelő, rendet fenntartó, megbízható lexportvezető benyomását megerősítette Majerčíkban,, visszament a szobájába, sejtetve, hogy távollétét ott is megérzik. Míg Felixe,

k irodái felé sétáltam a napsütést élvezve, összehasonlítottam régi munkahelyemet az újjal. Ott minden megülepedett, teljes nyugalom volt, csaknem áporodottság, mindenki biztonságban érezte magát. Farkas jó főnök volt, s egyik napunk úgy telt, mint a másik. Itt a levegőben állandóan vibrált valami. Amennyire beleláttam a munkába, kevésbé volt sablonos, nagy önállóságot, felelősségérzetet kívánt, és mindennap új, eddig mlég elő nem fordult feladat (elé állíthatta az embert. Csak Dillworthot találtam bent, ő is igyekezett kifelé. — Tessék csak — engedett elsőbbséget az ajtóban —, 197