Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

Vidámság volt a szemében és melegség. Elkaptam a pillantásom, mintha valami tilosat cselekedtem volna, de az jutott eszembe, hogy Reid mérnök jó ember lehet. 'Nős-e vajon, van-e családja, milyen a felesége, angiliai otthona... Ilyesmik jártak az eszemben, mialatt látszólag buzgón tanulmányoztam az újságokat. (Közben mindnyájan elmentek valahová, egyedül maradtam. Amikor később Reid megállt mellettem, :már javában benne voltam az olvasásban. A karórám fél tízet mutatott. Átmentünk a központi épületbe, a főmérnök (birodalmába. A teremben, amely az ilyen tárgyalások lebonyolítására szolgált, már vagy nyolc-tíz embert találtunk. A főmérnök titkára telefonált, a titkárnő és a levelezőnő a kávéfőző gép és a szendvicsek körül sürgölődött a szomszédos szobában. Átvillant rajtam, hogy talán segítenem kellene nekik, de Felix, akit akkor még gondolatban is Reidnek szólítottam, mintha megérezte volna szándékomat, hozzám fordult. — Maradjon mellettem, mert bármikor szükségem lehet magára. Rövidesen végigültük a konferenciaasztal két oldalát. Rajtam kívül két nő vett részt a megbeszélésen, nem tolmácsi minőségben, hanem komoly tárgyaló félként. Milyen magabiztosak voltaik, milyen ápolták! Egyszerre tudatára éhredtem annak, hogy milyen lehetetlenül festhetek ebben a társaságban. Szinte csodálkoztam, hogy a riszáló járású, platinaszőke levelezőnő énelém is helyezett egy kis üveg ásványvizet és poharat. Természetellenesnek találtam, hogy ő forgolódik 'körülöttem, megfordítva kellett volna lennie. Nem tudom, milyen benyomást tettem a jelenlevő nőkre — mert főleg ők voltaik fontosak a szememben —, de igyekeztem olyan látszatot kelteni, .mint egy .komoly dolgozó asszony, akinek komoly dolgozó voltát éppen öltözékének egyszerűsége húzza alá. A szellem embere nem sokat ad a külsőségökre. Különböző tudósokra gondoltam, akik ezt a tételt igazolták. Mindegy, mégsem éreztem jól magam, eleinte koncentrálni sem igen tudtam, és valószínűleg elég szánalmas látványt nyújtottam. 187