Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

nincs megelégedve a munkásokkal, akik a keze alatt dolgoznak. Hozzá van szokva ahhoz, hogy a nyolcórai munkaidőt munka tölti ki, de ezek 'ellógnak a büfébe cigarettát venni, cigarettaszünet, megnyújtott ebédidő, ő pedig idegességében majd a falra mászik. Kötelezettséget vállalt, hogy a irábízott munkát határidőre befejezi. De így persze nem lehet. Ezt a munkásainak tudomásul kell venniük, és ha nem dolgozna'k a szükséges tempóban, (kérni fogja a kicserélésüket. Mire a helyszínre értünk, tisztában voltam mondanivalóm tartalmával, annál kevésbé a formával, ahogy ,majd az embereknek beadom. A megbízatás nem volt kellemes. Mindegy, leadom a szpícset, és eltűnök. Az emberek éppen söröztek, amikor odaértünk. Dillworth képe megint vörös lett. Nem iszólt semmit, csak rám nézett: Na tessék! Igazam volt? Egy kis torokköszörülés után hozzáláttam feladatom, teljesítéséhez. Furcsa perc ivolt, ahogy visszagondolok rá, mert nem emlékszem, hogy valaha is rendreutasítottam volna valakit. Látom az emberek közömbös arcát, amivel felénk fordultak, mikor megjelentünk. Egyáltalán nem tettek olyan benyomást, mint akiknek rossz a lelkiismeretük. — Kérem szépen! — kezdtem. — A mérnök úr szavait szeretném tolmácsolni. — Mit akar a Dilli? — kedélyeskedett egy hirtelenszőke beatfrizurás suhanc. — Dillworth mérnök úrnak kifogása van az ellen, hogy nem használják ki a munkaidőt — mondtam a lehető legnagyobb nyomatékkal. — Dolgozunk mii eleget! Ingyen inem kapjuk azt a nagy zsák pénzt. Mi baja velünk? — Ilyen és ehhez hasonló felkiáltások hallatszották. — Úgy látszik, Glasgow-ban más a munkatempó — feleltem csöndesen, de nagyon határozottan —, és maguknak ehhez kell alkalmazkodniuk. Most például nincs sem tízórái-, sem ebédszünet, maguk mégis beiktattak egy kis sörözést. Diillworth mérnök úr a határidőt akarja betartani, maguk pedig, szerinte, ezt veszélyeztetik. Magukra 181