Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

ni, mert 'komolyan vette, amit mondtam, nem bagatellizálta »panaszaimat, ha segíteni nem is tudott. Magam segítettem aztán magamon. Folyvást Klári és Nellike nyalkán lógtam, ezer 'kérdéssel zaklattam őket: ez ml, ezt miért csinálják, ez ihová megy, ezt mért így, mért nem amúgy, míg végül sikerült képet alkotnom a kis (kollektíva munkájáról. Aztán jogot formáltam magamnak egyes munkák elvégzésére, s csak azon csodálkoztam, miért akartak ide valakit, ákinek van némi angol tudása, mikor arra itt isemmi szükség. Gyanakodni kezdtem Farkasra, hogy mégiscsak szabadulni akart tőlem. De nem is bántam már, mert ahogy kialakítottam magamnak egy kis munkakört, jól éreztem .magam. Egy áprilisi reggelen történt. Éppen egy Nový Borból jött levél feküdt előttem. Gázt akartak venni tőlünk, (mert amit eddig egy közeli gázgyárból kaptak, túlságosan drágának találták. Éppen azon törtem a fejem, hogy kifizetődő-e nekik ez a lépés, hiszen a szállítási költségek többet tesznek majd iki, imint amennyivel a mi gázunk olcsóbb. Nellikóhez fordultam aggályommal. — Nem tudom, miért címezték ezt nekünk. A kétszázhúszas szobára tartozik. Hirtelen belökték az ajtót, egy imunkazubbonyos, piros arcú férfi állt a küszöbön, és dühösen hadart valamit. Mind a hárman rámeredtünk, mert egy kukkot sem értettünk abból, amit mondott. Rövid szünet után megismételte. Akikor kezdett nekem derengeni vallaimi, és éreztem, amint a vér elönt a ifejem búbjáig, (mert Klári, és Nelli már énrám függesztette szemét, tőlem várva a helyzet megoldását, holott mindössze annyit állapítottam meg, hogy az illető angolul szólt. Ennyit ők is tudtak, mert ismerték a jövevényt. — Dillworth mérnök — tájékoztatott Klári vihogva, amit bemutatásnak is lehetett venni. Bosszantott, hogy miért vigyorog Klári ok nélkül, és bosszantott az egész buta helyzet, de tudtam, hogy valamit csinálnom kell. Kezet nyújtottam hát, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a hangom ine remegjen. 12" 179