Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

lás vagyak mindenért, de láthatjátok, megint a régi vagyok, nincs semmi baj, és ebben a ti kedvességetek is nagy szerepet játszott. Igazán! Olyan melegen bizonygattam ezt, hogy kénytelenek voltak elhinni: mégsem fáradoztak hiába több mint fél éven át. Ami olyan ritkaságszámba ment, most egy kicsit fölényben éreztem magamat velük szemben, és ez jókedvűvé és nagylelkűvé tett. A kereskedelmi osztályon való vendégszereplésemet úgy állítottam be, mint az ő sikerüket, mert ha ki nem ráingatnak begubózottságomból, bizony nem lett volna lelkierőm idegen emberek között, idegen munkakörben dolgozni. Pedig anyagilag ott mindenképpen jobban járok. Nem tudom, talán ezt is beírták a naplóba. Néha furdal a kíváncsiság, mi mindent jegyezhettek be, de ha akkor nem voltam rá kíváncsi, ma már furcsán hatna kutatni utána, így lettem ragyogó példája annak, hogy a jó kollektíva közös felkaroló, segítő munkája milyen nagyszerű eredményeket képes felmutatni. Igen, ilyen eredmények elképzelhetők, sőt azt is megengedem, hogy megvalósíthatók, és talán már nem is egy esetben előfordultak, de a mi kis kollektívánk ... Nem, igazán nem akarok a lányokra egy rossz szót sem szólni, de hát nem is lett volna szükséges egy egész kollektíva, és főleg nem közös mozi- és színházlátogatás, kávéházi traccs. Ha csak egyikük állt völna mellettem, mert barátságot, rokonszenvet ébresztettem benne — akárcsak szánakozás formájában is —, ha bizalmait kelt bennem, ha minden problémát megvitathatunk, megtárgyalhatunk, ha tudja, mikor mit kell mondania vagy tennie az érdekemben, hogy áthidaljam válságaimat... ez jelentett volna valamit. De fiatalok, gondtalanok, más az érdeklődési körük, ilyesmire nem alkalmasak. Meg aztán, miért van szükségem támaszra? Többet tudok elviselni, mint ők, és az örökös lemondásban jobban is megkeményedhettem volna. Azt hiszem, ha Józsi tudomást szerez a segélyakcióról, sértőnek találta volna, főképp persze saját magára nézve, ezért inkább hallgattam. Neki viszont akadt közölnivalója. Amikor megemlítettem, hogy átmegyek a kereskedelmi 173