Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

lem, amivel visszaélnék, ha lefeküdném, mert igazán kutya hajóm sincs. Ez nem volt igaz, húzott is az ágy, mert gyenge voltam és — éhes. A kórházban jóformán alig ettem valamit. — Van itthon egy kis tej? Ami található volt, mindent elém raktak, de a hideg tej és (kifli elűzte éhségemet. A gyerekektől kénytelen voltam végighallgatni, amint egymás szavába vágva, kiszínezve, akár egy szenzációs bűnügyi történetet, előadják,, amint este rám találtak. — Amint apu kinyitotta az ajtót, mindjárt szaglászott, aztán ránk kiáltott, hogy villanyt ne gyújtsunk, .maradjunk kint. — Képzelem, milyen csúf látvány lehettem — gúnyolódtam, de valójában egyáltalán nem volt mindegy, milyen kép tárult Józsi elé, amikor rám nyitott. Butaság, intettem le magam,, hiszen Józsinak mindegy már, akár olyan vagyok, mint egy banya, akár mint Liz Taylor. Most, hogy itthon voltam, sokkal mélyebben érintett, sokkal inkább felkavart az a lehetőség, amelynek szele meglegyintett, mint a kórházban. Minden sejtem külön tiltakozott imég .egy ilyen hazárd pillanat ellen, mint amelyikben olyan megadóan álamra hajtottam a fejemet ott a konyhaasztalon. Lopva Józsira néztem, és bár nem voltam teljesen felelős azért, ami történt, mégis sakkal bűnösebbnek éreztem magamat,, mint őt. Megint alulmaradtam. Minden tiltakozás ellenére siettem a konyhába, hogy elkészítsem a vacsorát. A gyerekek folytatták a tanulást, Józsira nem ügyeltem, unit csinál, azt hiszem, bántotta kicsit, hogy elsiklottam figyelmessége felett. Este, ahogy ágyba kerültem, jólesett kinyújtózni megszokott helyemen. — Szervusz — mondtam Józsinak, .mert már (hosszú ideje így búcsúztunk egymástól, s mindent úgy akartam folytatni,, mintha nem létezett volna az a két nap, amikor... nem voltam itthon. Azonnal letette az újságot, pedig nagyon szeretett este ágyban olvasni, az éjjeliszekrényén mindig hevert egy-két w 163