Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

letésnapja. Hány éves is volna? Igen, hatvanhárom. Még ma sem volna öreg. Ez mind átfutott az agyamon, amikor ott ülteim a konyhában, és feltettem a krumplit, majd a zöldséget kezdtem tisztítani. Október tizenöt. Egész alkalmas dátum, hogy én is letűnjek innen ebből a ... de egyáltalán semmiféle szándékaim sem voltak. Határozottan nem voltak. Az emberek agyán annyi zavaros, kialakulatlan kép fut át... Délután, hazafelé menet elhatároztam, nem szólok Józsinak a dologról. Hiszen túl vagyok rajta,, túl vagyok rajta — nem győztem ismételni. És végiggondoltam a különböző zagyva elméleteket, összetákolt életszabályokat, amelyekhez tartanom kell .magamat, hogy miinél kevésbé legyek sebezhető. A sok zavaros gondolatnak egy világos mottója volt, amelyben minden összesűrűsödött: Vedd magad olyannak, amilyennek mások látnak, jelentéktelennek, akiről tudomást iis alig vesznek, s nincs ;is miért. Minden egyéniség híjával vagy, ezt ösztönösen megérzik a körülötted levők. Az emberek egyéniségük ereje szarint tudnak maguknak valamiféle tekintélyit vagy akárcsak véleményt is kicsikarni a többiektől. Rólam vélemlénye sincs senkinek. Az egyetlen figyelemre méltó rajtam eddig Kéri ismeretsége volt, de ez is lekopott már régen. Peched van,, hogy olyannak születtél, amilyen vagy, de rosszabbul is történhetett volna, örülj, hogy így van, örülj, hogy élsz. Ez a boldogság titka. A sztoikusok nyomában vonszoltam magam, reménytelen önvigasztalásaim, távlattalan megalkuvásaim útján. Azelőtt leggyakrabban együtt mentünk haza Józsival, hiszen egyszerre végeztünk a gyárban, de ezt a szokást már rég elhagytuk, csak ha véletlenül összefutottunk a kapuban, akkor mentünk együtt. Épp úgy adódott, hogy összefutottunk. Elhatározásom ellenére csak-csak hogy ki nem bukott a számon: láttalak benneteket. Még idejében lenyeltem a szavakat. Józsi arról beszélt, hogy elviszi a gyerekeket valami ifjúsági előadásra, még a múlt napokban megígérte nekik. A trafikbódénál megállt, cigarettát vásárolt. Pár lépéssel odább vártam rá. Néztem, amint tárcájába teszi a viszszajárő pénzt, aztán a hátsó nadrágzsebébe 'csúsztatja. Moz156