Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

azért, mert annyira (hivatalosan (kereste. Józsi a városba ment anyagigényléssel. Tudja, fogyóban van a készlet, pedig annyian várnak türelmetlenül a fogsorra. Mondjak neki valamit? — Nem, köszönöm, ráér majd munka után, ha hazamegyünk. Hát ő is hivatalosan járt bent a városban. Vajon Ica milyen módon került lide? De lhát .mit érdekel az engem, és egyáltalán, mit lérdekel az egész, hiszen eddig sem tartottam kizártnak, hogy találkoznak, s tart még a nagy szerelem. Józsi ugyan megígérte, hogy szakít vele, csak éppen az időpontot nem mondta meg, én meg nem faggatóztam naponta vagy hetente: Mi lesz, mikor vetsz véget már az ügynek? Valahogy mind a 'ketten hallgattunk ériről, kerültünk minden lolyan témát, amely ezt a kérdést megközelítette volna, így aztán azt is gondolhattam, hogy .elaludt az ügy. Most pedig már nem gondolhatom. Kettő előtt már vissza is voltam az üzemben. Rohantam az étkezdébe, mert .csak kettőig szolgálták fel az ebédet. Marka érdeklődött, imi volt a levélben. — Kubai vendéget -vagy vendégeket kapunk tavasszal az üzembe. — ö ... — énekelte tetszést kifejező hangsúllyal. — így hát mi is kapunk belőlük. És mennyi (időre jönnek? — Negyed évre — feleltem, miközben leraktam az aznapi levelezést Klárika helyett, aki fogfájósán, dagadt arccal még a délelőtt hazament. Október tizenöt, néztem a naptárba, és beírtam a dátumot. Október tizenöt, ismételteim magamban, október tizenötödikén láttam Icát és Józsit együtt üldögélni a kávéházban. Ügy kell nekem. Mért akartam kávézgatni? Október tizenöt. Felix ezen a napon szállt fel egy Prága felé induló repülőgépre. Október tizenöt... hányadika lehet ima, törtem a feljemet az ágyban, de hiába, nem tudtam kisütni. Kinyitottam a szememet, íhátha találóik valamerre naptárt, de nem láttam sehol, felülni és jobban körülnézni pedig egyelőre nem bírtam. Október tizenöt, Teréz napja, és az én drága apám szti155