Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Sok a munkád, gondod mostanában? — Csak mint mindig. — Fáradtnak látszol egy kicsit. Talán ha ez a mondat hangzik el először, mikor egyedül maradtunk, minden másképp fordul, beszélni tudok, s inem fojt meg a magány. De lehet, hogy ez a feltevés is hamis volt. Mindenképpen már csak egy kívánságom volt: elmenni innen imielőbb, hiszen nincs Itt semmi, de semmi keresnivalóm. Beteg voltam. Világosain láttam, untatom Margit nénit, nem tud velem mit kezdeni. Gyűlölni valónak láttam, s mindenért őt hibáztattam. Süket, üres, helyenként kínosan akadozó társalgás alakult ki. Láttam Margit néni arcán, nem érti, mi történt, s ezért Is haragudtam. Félreismertelek, néztem rá megvetéssel, hidegen. Ha az lettél volna valaha Is, akinek hittelek, most nem kellene tőled így elmennem. Nem fogta fel erőtlen morzejeleimet, az utolsó próbálkozást, amivel menekülni akartam valami rám váró sötétség élői, amelyről nem tudtam, hogy mi, de tudtam, hogy van, nem fikció, de létező veszély. Megadtam magam. Megint s most véglegesen. Haragvó, mindenkit vádló lelkiállapotom hónapok után átváltott a csendes, lehiggadt beismerésbe: bennem van a hiba. Miért is nem vettem ezt kezdettől természetesnek, mire volt jó a lázadozás, csak elmérgesítettem magam körül a levegőt. Jó időbe telt, amíg észrevették, Ihogy megint a régi, igénytelenül szolgálatkész, csendes, békés teremtés vagyok. Észrevették, tudomásul vették, bizonyára megelégedéssel s elnézéssel is, hiszen még az olyan kis jelemtéktelenségnek is, mint én, lehet átmeneti szeszélye, rossz hangulata. Fő, hogy magához tért. A kedélyek megnyugodtak, de valahogy úgy néztek rám, mint egy báránynak hitt lóra, amely egyszer meglepetésszerűen megbokrosodott, s bár utána megint szelíd, kezes lett, azért most már nem lehet tudni... Ezt mind érzékeltem, regisztráltam, de úgy, mintha valaki mással, kívül álló személlyel volna kapcsolatban, nem velem. Arról nem tudnék számot adni, hogy otthon, a családi körben milyen külsőségekben nyilvánult meg a változás. 148