Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

Közben Sivák is elment, Krisztina is meghalt, új emberek között folytattam a munkámat, akik között talán könnyebb lett volna tekintélyt szereznem, de Amcsi meg Marka is, még talán a Krisztinától átvett örökségképpen, finoman, nem báintón, de mégis észrevehetően keresztülnéztek raj­tam. Egy ember, akivel nem kell számolni. Sehol. Sem a munkatársaknak, sem a férjnek... Talán még a gyerekeim­nek jelentek valamit. Míg meg nem nőnek jobban, önállób­bak nem lesznek. Aztán nekik is csak az leszek, aki a tíz­óraijukról gondoskodik meg a tiszta ruháról. Hol is hallot­tam, talán valamelyik régi, gyerekkori emlékek közé süly­lyedt prédikációból jutott eszembe: Mindenkinek minde­ne voltam ... Mindene, igen ... Kényszerítettem magam az amúgy is megváltoztathatat­lan helyzet elfogadására. Eleve elrendelt dolgok ellen mit sem ér ágálni. Hosszú hónapok teltek el apátiában, Józsi néha, igazán ritkán felkereste még baráti körét, ilyenkor felvillant bennem annak a lehetősége, hogy talán megint Icá­val tölti az estét, de csak egy pillanatra, fásult voltam, nem is érdekelt. Az sem érintett, hogy a munkatársaim nem sze­retnek, nem törekedtem többé bizalmuk, barátságuk elnye­résére. Mert valóban, mit is lehetett rajtam kedvelni. Józsit, aki életemben a gyerekeken kívül egyedül volt fontos, el­vesztettem. Mit jelenthetne bárkinek is a hajlandósága? Min­den Iránti közönyöm kesernyés ízt kapott, már nem csupán emberi kapcsolatokra, vagy legalább a körülöttem levőkből kisugárzó kis animális melegre nem vágytam, de én magam néztem mindenkit mogorván, s nem minden rosszindulat nélkül. Apró szolgálataimat, amelyeket olyan természetes­nek tartottak, hogy észre sem vették, megvontam, s 'hiányuk mégiscsak érezhető volt. Eleinte néztek egyet, de amikor látták elutasító, merev magatartásomat, vállat vonva elsik­lottak felette, talán mint új rigolyámat könyvelték el ma­gukban, nem! tudom, de persze, ez semmiképpen sem já­rult hozzá ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Főnö­künk is megszimatolta a légköri változást, és természete­sen a nemrégiben lejátszódott kínos afférnak tulajdonítot­ta. Részben igaza volt, de csak részben. Honnan ismerhette 10 Az idegen 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom