Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

volna a teljes valóságot? Néhányszor beszélgetést kezdett velem, szavaiból együttérzés és biztatás áradt, 'de egykedvűségeim, magányom burkain nem tudott áthatolni. Reagálásom, illetve reagálásom teljes hiánya meglepte, és azt a gyanút ébresztette benne, hogy neheztelek rá, némileg tőt is hibáztatom! a történtekért. Mindent aprólékosan elemezve, lett ás volna rá egy kis okom, nem állt mellém teljes súlyával, pedig ha mérlegeljük, a hibában, amit elkövettem, ő sem volt egészen ártatlan, de ez a körülmény sem jelentett most nekeim semmit. Visszahúzódott hát, és óvakodott attól, hogy más, mint hivatalos jellegű beszélgetést folytasson velem, de tudtam, hogy egyedül ő az, aki távolról mégis részvétet érez irántam. Olyan mindegy volt. Egyetlen kísérletet tettem, hogy ebbe a (tetszhalálhoz hasonló állapotba az életnek kis szikráját vigyem. Margit néni jutott eszembe, az együtt töltött kedélyes kártyázások, vágyam támadt albérleti szobám levegője, a kávéillat, Margit néni anyáskodó hangja után. Elképzeléseimben az a szoba jelentette a menedéket, az a szoba, ahol szívesen látnak, ahol egy vagyok az egyenlők között. Egy délután ;felkerekedtem, meglátogattam Margit nénit. Hazafelé ballagva tudtam,, hogy az utolsó mentsvár is ábránd volt. Laco volt ott a feleségével meg a kislányukkal. A gyerek körül forgott minden, produkáltatták őt, s hozzám a konvencionális udvariasságon kívül emberi szavuk nem is volt. A fiatalasszonyt alig ismertem, tőle nem is vártam semmi ilyet, de Laoóval jó pajtások valtunk valamikor, és hát Margit inéni... Laco felületes, futó ismerősnek kijáró érdeklődését még csak lenyeltem, ott az asszony, a gyerek, mit jelent egy ritkán látott régi pajtás. Fellélegeztem, mikor menni készültek. Hiszen én tulajdonképpen csak Margit nénihez jöttem. Most majd kettesben maradunk. „Édes ez a kis Katus, nem?" — kérdezte olvadó mosollyal, mikor becsukódott mögöttük az ajtó. „Édes" — feleltem, s a halvány remény pislákoló fénye is kialudt bennem. „Ülj, Gabikám, eszegess ebből az apró süteményből, meg újságok is vannak ott, egy pillanatra kinézek a konyhába, beáztattam a szennyest, a mosógépbe kell dobnom. Tudod, sokan íki is 146