Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

de akkor reggel még tettem-vettem, nem mutattam semmi hajlandóságot az indulásra. Még egy kis dolgom van — mondtam, és matattam valamit a fürdőszobában. Betette maga mögött az ajtót. Türelmetlenül vártam még néhány percet, mert elkésni nem szerettem volna. Az irodában már rosszabb volt. A munkám nem sürgetett túlságosan, is a kényszerűség nem tartotta sorompó mögött állandóan előtolakodó gondolataimat. A lányok a világszenzációt jelentő újabb űrrepülésekről tárgyaltak, csak úgy fél füllel hallottam. Kérdeztek is tőlem valamit, de egész hülyén bámulhattam rájuk, ezt az arcukról olvastam le. Hiába mentegetőztem azzal, hogy nem figyeltem, mással voltam elfoglalva — ami munkaidőben elég helytálló kifogás volt —, Marlka meglehetősen lenézőn vetette oda: — Téged a munkádon és a családodon kívül, úgy látszik, az égvilágon semmi sem érdekel. Az isten áldjon meg, hogy lehet így élni! Nem tudtam, mivel cáfoljam meg ezt, egész nyomorúságomat elé kellett volna tárnom, de lehet, ihogy akkor sem érti :meg, mer t idegen lett volna neki az én világom. Bizonyára jobban érdekelték az űrrepülés problémái,, a imarsbeli élettel kapcsolatos feltevések, mint annak a már nem egészen fiatal nőnek a sok gondja, baja, keserve, aki évek úta ott (dolgozik a közvetlen közelében. Azért meg tudtam érteni megvetését, amivel sújtott. Éreztem, valóban szégyenletes, hogy még ez a nagyszerű tény, a csillagok felé vezető út, ami lázban tartja a világot, pillanatnyilag még ez is elvesztette számomra az érdekességét. Szégyenletes. És szégyelltem magam. Valami hiányzik belőlem. Bizonyára tökéletlenebb vagyok, mint a többiek. Talán az Ica-ügy (is csak azért van. Ha valaki mleg tudná mondani, mit tegyek, milyen kell, hogy legyek ... Apu. Talán apu, ha élne ... Eltávolodtam a gyerekektől is. Nemegyszer kaptam magam rajta, hogy beszélnek hozzám, de én inem figyelek oda. Jojó az ő sajátos módján, szinte lázban, élénken gesztikulálva adja elő a nap fontosabb eseményeit, mondanivalóját fondorlatosan úgy alakítva, hogy előre befolyásolja az én 142