Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út
Az idegen
— És az ember teljesen védtelen vele szemben? — Nem. Különösein ha észreveszi, hogy védekeznie kell. De néha olyan gyanútlanul kezdődik .... Már hosszú lideje feküdtünk némán, két összemarcangolt hulla, amikor hirtelen rám tört az undor. Józsit és Icát (láttam boldogan összeölelkezve, és magamat, amint közeledem! hozzá, kérem a szerelmét, s ő nem akarja megérteni kívánságomat. Később aztán .mégis rászánja .magát, hiszen kötelesség is van a világon, ímeg hát a szememet is be íkell kötni. Elő hát azzal a (hím rutinnal. Égett a bőröm a szégyentől, amint ezeket az emlékeket visszaidéztem. Bizonyos, hogy összehasonlításokat ,is tett köztünk, s persze ez nem az lén javamra dőlt el, különben nem imént volna vissza hozzá. És így és.most, ha mlajd mégiscsak szakít vele, mi változik? Kedvesebb, kívánatosabb leszek a szemében? Inlkább meggyűlöl majd, hogy én vagyok (mellette, engem kell szeretnie, a másikat pedig megvonták tőle, s ennek is én vagyok az oka. Sajnos, Ilyesmire még nem találtak ki elvonókúrát. Mit érdemelne az az ember, aki feltalálna ilyesmit! Hányszoros .Nobel-díjat? Ügy (ünnepelhetné a világ, mint az emberiség jótevőjét, sok-sok mlilliő ember boldogságának a megmentőjét. Vagy talán tévedek? Nem is kívánnák ezt az embereik olyan nagyon? Ellenkezőleg, lehet, hogy megköveznék? Ica biztos úgy érzi, hogy neki joga van a boldogsághoz, mindegy, imi módon szerzi... A leghatásosabb elvonókúra, bármiről legyen is sző, mégiscsak az emberi akarat. Annál inkább imponált nekem ez a csodálatos erő, mert én mindig csak engedelmeskedni tudtam. Hallgatni a tanácsra. Nem emilékszem rá, hogy valaha is akartam volna. Ezt a szót még gyermekkoromban kitörölték, nem is törölték, kiirtották a szótáramból. Ö, hogyne, én is vágytam, óhajtottam, sóvárogtam, szerettem volna bizonyos dolgokat, amelyeket aztán vagy elértem, vagy nem. De ez más volt, mint akarni. Hogy is magyarázzam meg, mi a különbség? Talán mint a parancsoló és a feltételes mód között. Nálam mindig ott volt a ha. Ha engednék,, ha lehetséges volna, ha szabadna, ha megtehetném... Az álom végül mégiscsak rám talált. 140