Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út
Az idegen
olyan rettenetesnek, jóvátehetetlennek látszott mindaz, amit egy buta kis véletlen váratlan gorombasággal elém tárt. Az esernyőbe hullott kis kulcs nélkül miikor jövök rá, és rájövök-e egyáltalán Józsii viszonyára? Az üzemben szövődött szerelmek nemigen maradtak titkok, a szóban forgók távollétében vagy akár jelenlétében is beszéltek róla, különösen a pikáns kis ügyeket tárgyalták nagy kedvvel, pusmogva. Józsi és Ica esete volna a kivétel? Forogtak fejemben a gondolatok, s a kavargásból lassan egyetlen határozott érzés bontakozott ki: a szégyen. Tudom, hogy a férfiaknak, de még a nőknek Is jó része megszegi a fogadott hűséget. Ezer iközrejátszó ok, ezer különböző Ikörülmény szerint minden eset más-más elbírálás alá esik,, de nálunk — nem tudom, miért —, arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy inem is Józsi a hibás, hanem én. Hiába érveltem magamban dühösen a fonák megállapítás ellen, mégsem tehettem semmit, konokul, meging athatatlanul ült valahol a lelkem mélyén: nézz bátran csak szembe velem. Icára gondoltam, aki szomorkás volt és talányos, és értett hozzá, hogy a férfiak ügybuzgalomtői hajtva lelkesen mindent elkövessenek felvidítására, s minden tudásukat latba vessék talányainak megoldására. Azonkívül csinos is volt, és jól öltözött. Ha őszinte, kegyetlenül őszinte akarok lenni, sokkal inkább illett Józsi mellé, mint én. Formálhatok-e rá jogot, természet adta jogot, hogy örök időkre enyém legyen testestül-ieikestül azon a címen, hogy az anyakönyvbe házastársakként jegyeztek be minket ezelőtt kilenc esztendővel, (két fiunk van és közös háztartásban élünk. iNem tudtam magamnak Igenlő választ adni. Teli boldogtalansággal, szégyennel és ikilátástalansággal értem haza. Otthon Józsi első szava ez volt: — (Köszönöm, hogy rendesen viselkedtél. Mindenre számítottam, csak épp 'erre nem. — Mit vártál! Hogy széttöröm rajtatok azt az esernyőt, amiből kihullott a kulcs? — Tehát az esernyőből. Szerettem volna tudni, mit gondol ebben a pillanatban. — És hogy jöttél rá, hogy az ... 136