Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

nem tévedek. Nem éreztem semmit az enyhe kíváncsiságon kívül. Kába voltaim, a gyerekeket is mintegy félálomban láttam el vacsorával s küldtem aludni. Mielőtt kiléptem a lakásból, az órára néztem. Néhány perccel múlt nyolc. Józsi rendszerint fél tíz, tíz felé szokott megjönni a baráti körből, néha imég későbben. Időm tehát van. Zötykölődött velem az autóbusz, ibele-beleszaladt a tócsákba, s a víz éles sugárban fröccsent a kocsi oldalához, ötenhatan ültünk az egész buszban. Nem figyeltem eléggé a megállókat, eggyel tovább utaztam, aztán meg visszafelé kellett gyalogolnom. Ioáék vidéke meglehetősen kihalt. Egyszer vagy kétszer jártam erre életeimben. Aztán mégis megtaláltam a házat. Minden ablaka az udvarra, illetve a nagy kertre nyílt, lehetetlen volt megállapítani, otthon vannak-e,, vagy fenn vannak-'e még. A lépcsőn két férfival találkoztam, siettek le az utcára. Józsi is ilyen gondtalan fürgeséggel veszi lefelé a lépcsőiket, hogy jóleső kielégültségémek derűjével visszatérjen hozzánk? A kandúr jutott az eszembe, a szép, fényes szőrű, izmos fekete kandúr, amely elégedetten megnyalja száját,, miután a szakácsnő vigyázatlansága miatt sikerült a köcsögből kinyalnia a tejfölt. Mi is lehetek neki ón, ha Ica a tejföl... A kulcsot nem tudtam bedugni az ajtóba. Lehetséges lenne? Nem tévedhetek. Igen, kulcs van a zárban belülről. Hopp, most sikerült. Odabenn az előszoba kövén megcsörren a kinyomott kulcs. Ilyesmi csak régifajta kulcsokkal lehetséges. Kinyitom az ajtót, s a szobából egyszerre dugja ki fejét Józsi és Ica. Nem éreztem meglepetést. Az ő arcukon azonban komikusan ható dermedtség ült. Lehet, hogy el lis mosolyodtam, de legfeljebb egy pillanatra, érzéketlenségem feloldódott, s most, hogy a valóságban láttam imagaim előtt azt, amit iegész idő alatt vártam, éles fájdalommal hasított belém. Markoltam az ajtó kilincsét, s némán, mozdulatlanul bámultunk egymásra. Mindketten sóbálvánnyá váltak. Én mozdultam meg előbb. Kihúztam a lyukból a ikék szalagos kulcsot, az ajtót betettem, Józsihoz léptem, és átnyújtottam neki a kulcsot. 134