Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Semmit talán mégsem keresnél. Ez az égő nagyon gyengén világít, vár], hozok villanylámpái. — Ä, nem kell — hárította el segítségemet —, mintha valami gombot pottyantottam volna el, de nem tudom, honnét, és nem is biztos, ne ,fáraszd magad. Néhányszor még Idegesen körülnézett, aztán vállat vont és elment. Hívtam a gyerekeket, nézzék meg ők is, nem hever-e apu felöltőjének vagy ruhájának valamelyik gombja a padlón. Buzgón keresgéltek, de eredmény nélkül. Na, gondoltam, Józsi tévedett, valami más zajt hallott, s azt hitte, a gombja pottyant le. Szemem a fogas mellé állított nedves esernyőre tévedt, amit csak úgy odacsaptam hazajövet. A rend kedvéért megfogtam, és kinyitottam, hogy úgy száradjon még. ,Roppanást hallottam, valami kiesett belőle. Lehajoltam és felvettem. Ez a mozdulat hihetetlen élességgel rögzítődött emlékezetembe. Egy kulcs volt. Tartottam a kezemben és néztem. Kulcsokkal ajtókat tárunk és zárunk, benyitunk valahová, vagy elhagyunk egy helyiséget. Ez egy idegen kulcs, nem tudom, hová illik, mit tár fel előttem, mi zárul be mögöttem. Tűnődve lógattam a kulcsot annál a vékony, kissé elpiszkolódott, világoskék zsinórnál fogva, ami bele volt fűzve. Lassan, magam sem tudom, hogyan, egy rég elfeledettnek vélt jelenet bontakozott ki előttem. Nyári este Szliácson, üzemi kirándulás, kissé pityókos, jókedvű társaság. Ica kezéből kiesik a táska, szétnyílik, és a benne levő apróságok szertegurulnak. Nevetve, a táncolók lába alatt bukdácsolva szedegetjük fel a holmit. A tükröt nem sikerül idejében elkapnom, valaki belerúg, és eltörik. Két darabban nyújtom át. „Nézd, Ica, eltörött. Hét évig nem mész férjhez." Olyasvalamit felelt, hogy ,még ráér, anélkül is boldog lehet az ember. Szavaira nem emlékszem pontosan,, de magam előtt látom, amint közben Józsi az elgurult kulcsát adja vissza. Egyik kézből a másikba vándorol a kulcs, s mielőtt bekerülne a táskába, kezében tartja, amíg velem beszél. Látom rajta a keäkeny kék szalagot. Miért kellett látnom? És legfőképp, imiért kellett visszaemlékeznem? Megesküdtem volna, hogy ugyanazt a kulcsot tartom a kezeimben. Megesküdtem volna, de meg is kellett győződnöm róla, hogy 133