Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

azok, akik a (közeledben 'élnek, dolgoznak, akiket néha titokban egy kicsit irigyeltél. A sors másképp rendelkezett, ne ugrálj, gondolj arra, hányan boldogan cserélnének veled. Hiszen végeredményben mi bajod van? Hogy a vágyakat kiölni bűntett? Légy józan, a javadat akarom, értsd meg végre. Nem tudom, meddig vitáztam magammal ott a tükör előtt, már besötétedett, de még mindig ott ültem. Mintha mégiscsak használt volna az elmélyedés, nem éreztem o'lyan vigasztalanul sötétnek az életet, amikor Józsi benyitott. — Hát te, mit csinálsz itt a sötétben? — kérdezte. — Egy kicsit elszundítottam — füllentettem, és Gyurika feslett ingét visszadugtam a szekrénybe. A gyerekek szája bs nem állt, és én őszinte odaadással tudtam figyelni élményeik színes előadására. Sokáig úgy éreztem, rájöttem az elégedett élet titkára, és ennek a titoknak birtokában boldogan jártam-keiltem, teltek napjaim. Én vagyok az osztály hamupipőkéje? Nem (baj. Ha a hamupipőke tudja, hogy sohasem lehet belőle királyné, természetesnek veszi, hogy hamupipőke. Mindenről lemondtam, egyedüli ambícióm a gyerekek öltöztetése, nevelése, életstandardjuk megtartása volt. Ametisztköves gyűrűmst, házasságunk első bolondos szép időszakának emlékét lehúztam az ujjamról, ott húzódott meg gyér százasaim mellett, amelyeknek új, biztosabb búvóhelyet kerestem. Pénz miatti összeszólalkozásaink valamivel hevesebbek lettek, mert most, hogy kevesebbet kerestem, türelmetlenebb voltam Józsi bohém gazdálkodásával szemben. Egy kicsit fájt, hogy szerencsétlenségemet, illetve azt, hogy jobban meg kellett néznem minden garast, szinte személyes sérelemnek vette, is ezt szavak nélkül, de különböző módon éreztette velem. Fájt, de azért magamban mosolyogtam. Milyen gyerek ez a józisi! Soha nem is lesz más, de hát ilyennek szerettem meg. Duzzog, és az utóbbi időiben felhígult, imlondhatnám, tartalmát vesztett házastársi szereiméi is megvonja tőlem. Bizonyára nem tudta, hogy ezzel :már nem okoz nekem túlságosan nagy keserűséget. Azon már átestem akkor, amikor többé nem titkolta vagy nem tudta eltitkolni, 130