Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

ina a sors másképp nem rendelkezik — bizonyosan rájött volna a mulasztásra. Ültem, és bámultam az elegáns cégpapíron megírt üzleti levelet. Amikor lefordítottam s átadtam Krisztinának, nem sejtettem, hogy ilyen hosszú idő múltán és ilyen (körülmények között jut újra a kezembe. Kétségtelenül Krisztinára 'kell hárítani a felelősséget, olyan nagy mértékben, amennyire csak lehetséges. Elsősorban azért, mert valóban ő követte el a hibát, másodsorban pedig az életösztön is azt diktálta, hiszen neki már nem árthatok vele. Gyűlölni tudtam volna őt, ha maradt volna hely ibennem ennek az érzésnek, de tudtam, az állásom Is kockán forog, s egészen bet öltött a jövőért való aggodalom. Ültem, kezemben a levéllel, észre sem vettem, hogy Farkas bejött, csak amikor ;már ott állt előttem. Láttam, tisztában van tragédiám bekövetkeztével. Csendesen kinyújtotta kezét a levélért. Szó nélkül odaadtam neki. Amíg nézegette, olvasta a fordításomat, összeraktam a paksamétát, és visszafektettem a helyére. Egy pillantást vetett a fiókra. — Innen kotorta ki, az eliintézettek közül? Bólintottam. Később nem bírtam tovább, bementem hozzá. — Csak azt a hibát követtem el, hogy Krisztina „Elintézve" feliratú dossziéját nem böngésztem át, hanem teljes nyugalommal betettem a fiókba a többihez. Mit gondol, mi lesz? Ez olyan megbocsáthatatlan? — Lehetőleg minél kevesebbet rágódjon rajta. Minden a körülményektől függ. Ez nemi sok vigaszt nyújtott. Sarkon ifordultam. Csak a legsürgősebb munkát végeztem el aznap, ami ráért, tologattam. A lányok kérdezősködtek, de csak óvatosan, látták, hogy odavagyok. Röviden nekik is elmondtam, •mi a helyzet. Nem volt türelmem kivárni a munkaidő végét, s mivel ebédnél nem láttam Józsit, felkerestem a laboratóriumban. Ügy éreztem, belehalok, ha nem ön the tem ki a szívemet, nem panaszolhatom el aggodalmamat. Józsit nem találtam a munkahelyén. Csak vacsora előtt jött haza. Addigra olyan voltam, mint 124