Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

üzemi klubban találkoztunk — ezt még a Tátrában beszéltük meg —, és a fő témát a lezajlott kirándulás eseményei szolgáltatták. Mielőtt elváltunk, Hillék megMvtäk magukhoz a következő szombat estére. Szívesen készülődtem, ez volt az utolsó esténk, másnapra már vártuk haza a gyerekeket. Egy kis szorongás azért elfogott, mert tudtam, hogy az ilyen barátkozás kötelezettségekkel is jár, és ima Józsival évekig csak magunknak éltünk. Azazhogy neki volt egy férfitársasága, de tagjait én látásból is alig Ismertem. Szabálytalan Időközökben Jött velük össze, de hetenként legalább egy-két órát együtt töltöttek valamelyik kávéházban. Hillék a városban laktak, fekete tetős, piros kis Feli c iájukon jártak az üzembe. Az otthonuk is kedves volt,, Aliz nem csinált inagy traktát, aminek örültem. Jó hangulatban telt el az este, és mielőtt elbúcsúztunk, én is meghívtam a társaságot. Józsi virágot vett minden vázába, Igazán túlzásnak találtam ezt a nagy készülődést. Bort, konyakot hozott, és én tudtam már, hogy megint hozzá kell nyúlnom a ruhapénzemhez. így aztán nehezen gyarapszik az összeg. — Ne hidd — mondtam Józsinak —, hogy Hillék el lesznek ragadtatva a gazdag vendéglátástól. Tudják, hogy két gyerekünk van, nagyjából azzal lis tisztában vannak,, hogy mennyi a jövedelmünk, nagyzolás többet mutatni, mint amennyi természetes. — Tudom, hogy te mindenre sajnálod a pénzt, ami nem a legszükségesebb, és nem szolgál szigorúan gyakorlati aélakat — felelte epésen Józsi, miközben a virágot rendezte el a vázákban. — Én pedig azt a pluszt szeretem éppen, ami az életet kellemesebbé teszi. Te olyan vagy, én ilyen. Ebbe bele kell nyugodnunk, Gigi. De szeretném, ha az ilyesmit rám hagynád. Nem volt értelme, hogy ezerszer ismételt érveimmel hozakodjam elő. A gyerekek örültek a szokatlan vendégjárásnak, Hillék cukorkát hoztak nekik, Ica pedig sokat foglalkozott Jojóval, amíg csak le nem fektettem őket. A hangulat nálunk sem volt rosszabb, mint Alizéknál, különösen a szomorkás Ica volt elemében, ugyancsak simán nyelte a konyakot. Még105