Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

is, amikor elmentek, homályosan olyasmit éreztem,, hogy barátkozásunk inem lesz tartós. Nem tudom, mi okozta ezt az érzést, talán az, hogy még javarészt mindig a kirándulás közös emlékeiből éltünk, ezt variáltuk, ehhez kapcsolódtak asszociációink. Ha mindebből kifogyunk, találunk-e valami más, barátságot erősítő »kapcsolatot? Egy üzemben dolgozunk, de merőben más irányú elfoglaltságunk van. En fordítok, Ica a számok világában él, Hillék mindketten vegyészek, Józsi meg a műfogsorokat csinálja, na lés persze beteg fogakat kezel. Még csak a 'kedvteléseink sem kötnek össze bennünket. Alizék nagy sportbarátok. A sí, a jégkorong, a futball, turisztika lelkesíti őket. Ica nagy könyv.moly, Józsi főleg a mozit és színházat szereti, én meg .. . JÉin tulajdonképpen mindezeknek a passzióknak a barátja vagyok, csak éppen gyakorlatilag keresztülvihetetlen akármelyiknek rendszeres élvezete. Moziba, színházba még csak eljutok Józsi révén, tájékozottságom még sincs ebben a világban. Ugyanúgy 'vagyok a könyvekkel. Kevés időm jut az olvasásra, és olyan könyvet veszek a kezembe, amihez a véletlen éppen hozzájuttat. Nincs irodalmi tájékozottságom. Pedig emlékszem, serdülő koromban milyen gyönyörűséget találtam egy-egy költeményben, és milyen buzgón temetkeztem bele evakuálásunkkor a regényekbe, amiket az állapotos fogteohnikusnétó! kaptam kölcsön. Na és a sport? Elérhetetlen számomra nemcsak az idő miatt, egyébként is. Hol vannak azok a -kedves, napos délelőttök, amikor Záhony Zolival ütöttük a labdát. Apu teniszütője még talán meg is van valahol. A következő alkalommal Icához voltunk hivatalosak. Nyugdíjas édesapjával élt. A bácsi nagyothallott,, és mindjárt az elején mellém került. Egész este hangosan kellett beszélnem, nem kapcsolódhattam be a többiek társalgásába. Ez az este nem volt üdítő. Hanem ami a barátkozást illeti, beigazolódott, hogy helyesen számítottam. Hill hivatalos útra ment, emiatt a következő találkozást bizonytalan időre elhalasztottuk. Nem volt semmi mozgás, már karácsony felé járt az idő, amikor Alizzal összeakadtam az üzemben. 106