Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Ilyen nyíltan és őszintén eddig senki sem tárta fel ezt a kérdést. Természetesen felesleges illúziókban élnénk, ha feltételeznénk, hogy a szlovák politikai és sajtókörök a magyar problémát ezután a várható megoldás keretei között propagálnák. Ellenkezőleg, a Granatier-féle higgadt figyelmeztetés ellenére - pedig Granatier magyarellenessége közismert - a szlovák felelős tényezők, így pl. Šmidke, a szlovák kormánymegbízottak elnöke, állandóan egy nagymérvű és általános magyar kitelepítésről beszélnek. A kitelepítés szerintük mintegy 400 000 magyart érintene, akiknek helyébe 400 000 magyarországi szlovákot remélnek cserébe. (A 400 000 magyarról először Beneš elnök beszélt egy angol újságírónak adott interjújában.) E memorandum összeállítóinak egyike néhány héttel ezelőtt hosszabb beszélgetést folytatott Djuračka Andrejjel, a Kitelepítési Hivatal magyar és német ügyosztályának szlovákiai vezetőjével. A beszélgetés elárulta, hogy a szlovák körök felkészületlenek e tekintetben. Nincs önálló terv vagy vélemény. A kapott válaszok nem egyebek, mint a napisajtóban napvilágot látott magyarellenes érzelmi kitörések reflexei. Szeretnének már túl lenni ezen a kérdésen. Erősen hisznek viszont abban, hogy a szlovákiai magyar kisebbség sorsára vonatkozó nemzetközi tárgyalások alkalmával, mint „szövetséges és győztes" nemzet, teljes mértékben számíthatnak a nagyhatalmak támogatására. A beszélgetés lényegét - annak kuriozitásáért - az alábbiakban iktatjuk ide: „A Csehszlovákiába került magyarok számát Djuračka félmillióra teszi, ebből 400 000 kitelepítendő, a megmaradt százezer »tartsa szerencséjének, hogy Csehszlovákiában maradhat. Tanulja meg az állam nyelvét, gyermekeit járassa szlovák vagy cseh iskolába, asszimilálódjék saját érdekében.« - Úgy tudom - mondottam -, hogy a Csehszlovák Köztársaság demokratikus állam. Hogyan tudja összeegyeztetni ezeket a kifejezetten fasiszta elveket a demokratikus felfogással? Hiszen a legelemibb emberi joguktól fosztanák meg a kisebbségeket. - Az emberi jogokat nem bántjuk. Akik itt maradnak, egyenlő polgárokként élhetnek velünk, csak asszimilálódniok kell. De politikai jogokat nem kapnak. - Ön nemcsak a magyarok kitelepítésével foglalkozó ügyosztály főnöke, hanem újságíró is, tehát kell hogy szélesebb síkra fektesse a kérdést és annak minden oldalát megvizsgálja. Mit jelent az, hogy Önök minden emberi jogot megadnak, csak politikai jogokat nem engedélyeznek? Hol van a határvonal a kettő között, ha pl. arról van szó, hogy az állampolgár saját anyanyelvén beszéljen odahaza, gyermekeit saját anyanyelvén taníthassa legalább elemi és középiskolai fokon, hogy a templomokban magyarul hallgathassa az igehirdetést és hogy magyar könyvet vagy sajtóterméket olvasson? Politikai jog ez, vagy a legelemibb emberi jog? És mi lesz akkor, ha majd az új csehszlovákiai népszámlálás is kimutatja, hogy Csehszlovákiában nem félmillió, hanem több mint 700 000 magyar van, mi lesz, ha a magyar kormány elvben 91