Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

ugyan elfogadja a lakosságcsere gondolatát, de Magyarországról mindössze, mondjuk, százezer szlovák fog majd Csehszlovákiába kívánkozni, tehát ennek megfelelően Csehszlovákiából is mindössze százezer magyar küldhető el és több mint 600 000 marad itt. Szlovákia mai lakosságának számát tekintetbe véve ez a lakosság majdnem egynegyedének felelne meg. El tudja képzelni, hogy az itt maradt nagy magyar tömeg, amely politikailag érett és kultúrájában fejlett, jogok nélkül tud majd élni? És aztán még egy. Az első Csehszlovák Köztársaságban a magyar választók 59%-a csehszlovák aktivista pártokra adta le szavazatát és csak 41%-a szavazott az Egyesült Magyar Pártra, a volt ker. szoc. és Magyar Nemzeti Pártra. Ne keressük most ennek az arányszámnak az okait, vegyük tudomásul egyszerűen a tényeket. Mai napig senki sem beszélt erről a magyar rétegről, pedig az első köztársaság közel egymilliós magyarságát tekintve (közben Kárpátalja elesett), jelentős tömegről van szó! Ezek az ún. aktivisták a csehszlovák pártok magyar osztályaira adták le szavazataikat. Akik emlékeznek az akkori viszonyokra, tudják azt is, hogy főként magyar ipari és mezőgazdasági munkástömegről van szó, amely a csehszlovák szociáldemokrata párt magyar osztályára és a kommunisták csehszlovákiai pártjára szavazott. A magyar kisgazdák, általában a parasztság jórésze viszont a csehszlovák agrárpártot támogatta, úgyhogy e pártban két parlamenti képviselője is volt. Ezekről a magyar tömegekről eddig senki sem tett említést. Feltételezhető az, hogy az új világban Csehszlovákia azt fogja tenni, amit akar, és hogy a nagyhatalmak nem szólnak majd bele a kirívó igazságtalanságokba? A magyarság nemcsak Csehszlovákia ügye, hanem olyan ügy, amely Magyarországot, sőt a nagyhatalmakat is érdekelheti. A Duna menti államok testén nem szabad új sebeket fakasztani, hiszen még a régiek sem hegedtek be. Hosszabb távra mindenképpen a közeledés és a kiegyezés politikája mutatkozik ésszerűnek. Románia és Jugoszlávia példát mutatott erre, pedig a románmagyar viszony szintén sokkal rosszabb volt, mint a csehszlovák-magyar viszony, hogy a jugoszláv relációról ne is szóljunk. - Magyarországgal nem lehet barátkozni - volt a válasz. - 1938-ban hiénaként ugrott ránk, amikor látta, hogy a németek ellenünk fordulnak és létünkre törnek. Ezt nem tudjuk elfelejteni. - Ismerek egy szláv államot is, amely az 1938-as események folyamán a jussáért jelentkezett. Lengyelország, sorrendben a németek után, a második jelentkező volt. Igényeit tárgyalás nélkül, faktikusan érvényesítette. Miért e kettős mérték? Miért tud és akar Csehszlovákia megbocsátani Lengyelországnak, ha már erről van szó és miért nem Magyarországnak? Márpedig az irányban igen sok nyilatkozat hangzott el, hogy Csehszlovákia baráti viszonyt óhajt Lengyelországgal. A közel kétórás beszélgetés konklúziójaképpen Djuračka kijelentette, hogy ő a maga részéről el tudna képzelni egy más megoldást is a magyarok számára, ha nem akarnak semmiképpen sem Magyarországra költözni. A magyarokat áttelepítené 92