Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

vánságot is, hogy az Esterházy János vezetése alatt működött szlovákiai Magyar Párt egyszerű tagsága ne minősítessék büntetendő cselekménynek, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A memorandum konkrét eredménye az lett, hogy a kormány tagjai, ha nem is következetesen, de nyilatkozataikban egyre gyakrabban használták a „fasiszta magyar" megnevezést és a Szlovák Nemzeti Tanács május 27-i ülésén olyan értelmű határozatot hozott, hogy a szlovákiai Magyar Párt fasisztaellenes magatartását tudomásul veszi és így a pártmozgalomban való részvételt, vagy az egyszerű tagságot nem minősíti bűncselekménynek. (Az állami és megbízhatóság ügyében

6 kiadott hivatalos kérdőív már a Magyar Pártot nem is említi a megbélyegzett politikai mozgalmak között.) Dr. Husák belügyi megbízott azonban hallgatólagosan napirendre tért azon ajánlat felett, hogy az illetékes körök adjanak módot a magyarkérdés megbeszélésére. 3 A MAGYARKÉRDÉS FEJLŐDÉSE A szlovákiai magyarkérdés - megfogalmazása és kommentálása közben - ha lassan is, de határozott fejlődésen ment át. A legilletékesebb csehszlovák körök ugyanis legnagyobb megdöbbenésünkre - a magyarkérdést is úgy tálalták, mintha a nagyhatalmak a magyarok kitelepítése ügyében teljesen magukévá tették volna a csehszlovák kormány álláspontját. A potsdami konferencia után kezdtünk felfigyelni arra, hogy a magyarkérdés körül nincsen minden úgy, ahogy azt a csehszlovák részről állítják. Minden félreértést kizáróan azonban csak az elmúlt hetekben került nyilvánosságra, hogy Potsdamban a magyarkérdésről nem is tárgyaltak. A legprecízebben Granatier Antal, a most létesített Kitelepítési Hivatal pozsonyi osztályának vezetője fogalmazta meg a helyzetet, amikor november 14-én a következőket mondotta a Cas című demokratapárti pozsonyi lap munkatársának: „A külföldi szlovákok hazatelepítése sok nehézségekbe ütközik, mégpedig elsősorban nemzetközi jellegű nehézségekbe. Potsdamban egyáltalában nem esett szó a magyarok kitelepítéséről, noha az állam felelős tényezői egyek abban, hogy a németkérdés mellett haladéktalanul meg kell oldani a magyarkérdést is. A potsdami konferencia óta semmi sem történt, amiből konkrét következtetéseket vonhatnánk le. A mi törekvésünk a magyar lakosság eltávolításának kérdésében az érdekelt lakosság kölcsönös kicserélése Magyarország és Csehszlovákia között. Ismétlem, kicserélést akarunk és nem rendőri transzfert. Át akarjuk telepíteni a magyar lakosság egy részét az összes emberies módozat kölcsönös betartása mellett. így az ingóságok átszállítására, a különböző szociális szerzett jogok, mint a nyugdíj, rokkantbiztosítás, özvegyi jog stb. védelmére gondolunk. Világosan áll azonban előttünk, hogy amennyiben nem sikerül a magyar kormánnyal megegyezni, nagyon nehéz probléma elé kerülünk, már ami a külföldi szlovákok ügyét illeti. Az ő sorsuk ugyanis ennek a problémának a megoldásától függ." 90