Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

tegnapi napon történt, hogy a most említett gazdaságban, amikor a cséplőgép künn a határban munkában volt, viszont a községben pálinkaosztás történt, a správcahelyet­tes a tanyára gabonazsákot szállító kis 16 éves szolgagyerekeknek 2 deci rumot adott, amitől úgy berúgott, hogy semmit sem akart tudni a világról, de a rábízott 130 gabo­nazsákról sem, ami pedig a mostani világban pótolhatatlan érték. Fentebb említettem, hogy az osztálykülönbség nemrégen Hodosban még ismeret­len fogalom volt. Ma a munkásosztályhoz tartozó správcák igyekeznek az emberek közötti válaszfalat megerősíteni. A szorgos nyári munkaidőben a 8 órai munkát szor­galmazzák. A részes munkásokat a túlóra díjazására ösztökélik. Hogy milyen felfo­gásban vannak, jellemző az, hogy az egyik správca megkérdezte, hogy a cséplőgép fűtője miért nem kér túlóradíjat azért, mert éjjel a szerelvényekre vigyáz, illetve a szerelvény közelében alszik. Maguk a szakmányosok is nevettek ezen a kijelentésen. Az előadottak kiegészítésére még felemlíte, hogy f. hó 20-án Nagyabonyból a gazdák jó részét beszállították a dunaszerdahelyi internálótáborba. Még 16-18 éves fiatalembereket is bevittek. Hodosból kb. 28-an vannak vizsgálati fogságban. Tehát az egész dunaszerdahelyi járásból innen szállítottak be legtöbbet. Vannak, akik már két hónapja vannak benn, vannak, akik két hete. Elképzelhető az aggodalom az inter­náltakért, és könnyen felmérhető a gond: az internáltak élelmezésének biztosítása. Az itteni szakszervezet vezetője szintén vizsgálati fogságban van: felesége az idejét azzal tölti, hogy a férjének és fiának naphosszat hordja a reggelit, ebédet és vacsorát. Pedig szegény napszámos a családfő, és régi kommunista. Ki tehet róla, hogy az idők szele és kényszere is a nyilasok közé sodorta? Alulírott még július utolsó napjaiban megkérdeztem a dunaszerdahelyi kommu­nista párt titkárát, hogy mi az oka annak, hogy annyi szlovák munkás jött Hodosba és most munka nélkül töltik az időt. Az a választ kaptam, hogy az 50 holdon felüli gazdák mind Hitler szekerét tolták, a szlovákok pedig a háború következtében haj­léktalanok lettek és mint partizánok harcoltak, tehát illő dolog, hogy most a gazda­goknál hajlékot és munkájukért ellátást kapjanak. Hogy mi az igazság ebben a vá­laszban, én azt nem keresem. Csak jellemző az, hogy - amint előbb már megírtam ­arra a kijelentésre, hogy a hodosiak nem voltak fasiszták, hiszen a leventék is itthon vannak, a titkár úr azt a választ adta, hogy a leventék csak Pozsonyeperjesen marad­tak idehaza az egész dunaszerdahelyi járásból. O jobban tudja a dolgot, mint alulí­rott, aki 24 éve már itt élek a híveim között. Augusztus hó 2-án felkerestem a járási komisszár urat, aki előtt feltártam a hely­zetet és arra kértem, hogy pártatlan vizsgálatot vezessen le, állapíttassa meg, hogy ki a bűnös, de feltételezés alapján az amúgyis nehéz anyagi és erkölcsi helyzetet ne engedje súlyosbítani. A komisszár úr szívesen fogadott, és megígérte, hogy rendet fog teremteni és a lakosság megnyugvásán fog munkálkodni. Sajnos, azóta csak ne­hezbedtek a viszonyok. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom